Helló és üdv és minden egyéb!

Szerintem lassan leteszem a blogírást. Tök jó napló volt, de már unom. Meg amúgy is mindenki megszokta a helyzetet, szóval már ez a haszna sincs meg.

Mesélni még lehetne rengeteg mindent. Mármint éppen akkor, amikor megtörténnek a mindennapok. Pár pillanattal később viszont ténylegesen mindennapoknak tűnnek, semmi izgalmassal.

Helló Mindenki!

Ezt a bejegyzést két hete kezdtem el írni, amikor kipihentük a random karneválozásunkat. Most így, mikor befejezem, már nincs meg az a lendület, de még mindig egy jó élmény volt.

Az úgy kezdődött, hogy néha vannak csoportok a házban, amikor pár napig szabadnapunk van. Rájöttünk, hogy amíg ez egy hétvégényi időtartam, addig oké a pihenés (én kb. a második nap felénél megőrülök az unalomtól, mert addigra már tiszta a padlás, újra van hajtogatva minden ruhánk és már tuti festettem is valamit. Olyan dolgokhoz meg nincs annyi hangulatom, mint a nyelvtanulás mondjuk, de azért dolgozunk azon is). Szóval két napig oké a pihenés, viszont amikor egy hétig itt vannak a népek, nekünk meg nincs mit csinálni, na, akkor ki kell találni valamit, hogy a fent leírt kellemetlen állapot ne álljon be. Ennek érdekében mi kitaláltuk, hogy ígym hogy 5 teljes napig nem kell csinálni semmit, akkor elmegyünk valahova. Erikától kapott mindenki 2-2 útra való vonatjegyet, amolyan "menj bármilyen napon, bárhova" félét, és ki is találtuk, hogy lesz egy közös utunk északra, Frízföldre, Leeuwarden-be. Láttuk, hogy kicsit latyak idő lesz, kiválasztottuk a legkevésbé esős előrejelzést, lefoglaltuk aznapra a jegyet (ez úgy működik, hogy a napot kell fixálni előre, a célt nem), és az utazás reggelén akkora böszme viharra ébredtünk, hogy az ágyból kikelni nem volt kedvünk, nemhogy kimenni a vonatállomásig. Újratervezés.

Helló mindenki!

Újra itt, és egészen tetszik, hogy csak ilyen ritka bejelentkezéseket írok, mert mostanság elindult a szezon, meg amúgy is dübörög a tavasz, normális ember is inkább kint van, mint bent, én meg ha bent is vagyok, inkább valami aktívabb elfoglaltság vonz. Bocsi. Meg amúgy is, mostanra már annyira megszoktuk a dolgokat, hogy szinte nincs új a nap alatt, plusz szerintem már otthon is annyira beleszoktatok, hogy nem vagyunk otthon, hogy fel se tűnik.

Nem akartam én ilyen, kissé melankolikus hangulatúra venni a bevezetőt, cserébe itt is van Mulu legújabb kiskertje:

Szia Mindenki!

Végre rávettem magam arra, hogy blogot írjak. Mondjuk ehhez az is hozzátett, hogy Atika újra tette a gépem, és már legalább működik. Úgy-ahogy. Ez most a tesztkör.

Avagy a holland nép és a tűzijátékok kapcsolatának leirata és élménybeszámoló. /Antropológiai szubjektív napló részletek/

"Boldog Karácsonyt"
                              /Orbán Viktor/

Oké, oké, a karácsony nem a politikáról szól. Vagy inkább nem arról kéne szólnia. Az persze mindenkinek megvan hogy szenteste a vacsora asztalnál, a kevésbé gyakran látott rokonok-ugye ilyenkor általában a családdal ülünk le egy asztalhoz- közötti témák egyike persze hogy a politika. Csodás adomák, szállóigék és történetek születnek.

Na persze csak egy hétre, de eldöntetett az idő és kábé a hely is, tehát:

2018. 01. 18.-án várjátok érkezésünk, Debrecen városa felől, első állomásként Miskolcig. Itten Pár nap csudimuri, közösség által önszervező (már ha szerveződik fogadásunkra) mindenféle dínom-dámon lészen (ez biztos, Mulu egyedül is iszik, de azért ne hagyjátok magára), aztán 25.-én útra kelünk Budapestiába és 26.-án a repülő vissza hoz. 

Tehát aki bújt bújt, aki nem, nem: mi megyünk, ti gyertek, (ők jönnek... csak hogy teljes legyen).

P. S. 
Új hobbim van. Ha kész, majd bemutatom...

Három napja tüntetnek Budapesten a "hüje lipsik", mert nem akarnak dolgozni.

Annak szellemében, hogy nem csak a rabszolgatörvény miatt mennek emberek utcára, hanem talán alakul valami mint Franciaországban (ahol szintén nem a benzin árának emelése ellen tüntetnek), elgondolkoztunk egy pillanatra hogy hogy mi lenne, ha hazaugranánk csatlakozni. Aztán gyorsan elvetettük, mert drága. Bár, ahogy hallottuk, Soros támogatja a dolgot, és fizet érte (pontosan nem tudom, hogy milyen módon honorálja, de ha azt mondják, repülővel szállítja a tüntetőket, az pont megfelel nekünk).

Mára lassan érzem hogy elér a megfázás és leterít. Mulu még tartja magát, de ha beüt nála a férfinátha akkor ketten fogunk versenyt-fetrengeni...

Amúgy nincs gáz, Erika első reakciója az volt, hogy öt doboz gyógyszert a kezembe nyomott, egyet csak nekem, cukormentes szopogatótablettát a torkomra, hát nagyon meghatódtam. Mondanám, hogy egész napos sorozatozós-gyógyszernapot tartottunk, de inkább gyorsan lefestettük a földszinti ajtókat, amolyan "miért ne" alapon...

És nem ám valami igénytelen és haszontalan dolgot... Vagyis a hollandoknak tuti hasznos...