Élünk!

Igazából csak ennyi. Puszi mindenkinek otthon.

Jelenleg a gépem új rendszert kapott, amit még nem sikerül teljesen uralni, így nehézségekbe ütközik hogy írjak, de nem haltunk meg.

Meg nem is történt semmi új. Szerintem most jutottunk odáig, hogy ismétlődik minden és napi rutin lett az élet (vagy csak tényleg nem történik semmi ebben a kisvárosban és most szállt el az újdonság varázsa ahhoz, hogy lássuk.... Amúgy jól érezzük magunkat így is.)

Szóval ez csak egy életjel, jól vagyunk, ebédet is ettünk, puszi!

P. S.
Na jó, találkoztunk egy holland férfival, vendég volt a villában, aki 15 évet élt Magyarországon. Főbb tanulságok a beszélgetésből:
- Nem menne vissza a jelenlegi helyzetben, pedig imádott ott élni.
- Tök jól beszél magyarul és szerinte a holland nyelv nehezebb...
- Hollandiában nyelv nélkül nehéz munkát találni, de felsorolt a közelben vagy 6 helyet, ahol szerinte azért lehetne. De persze nem ért hozzá
- Elmondása szerint M.o.-n a hó végére nem maradt a fizetésből pedig nem keresett rosszul, itt azért szerinte jobb a helyzet
- Kérdésemre, hogy miért nincs cukormentes édesség az egész országban nem tudott felelni, szóval ez még rejtély, de azért izgi volt.

Ha már Hollandia, akkor ki nem hagyhattuk a fővárost a vörös lámpás negyedével, a coffe shopjaival, csatornáival és minden egyéb turistalátványosságával, amit kihagytunk mert nem érdekelt - mondjuk a fentieken kívül nem tudom milyen látnivaló van még a városban. A szex múzeum mondjuk. Az király volt.

Ja. A holland Mikulás, akarom mondani Sinterklaas, Spanyolországból érkezik, fehér lovon, december 6.-ára virradóan. Kitesznek neki répát (mármint nem neki, hanem a lovának. Ennek megfelelően gondolom nem a Mikulás dagi - tej+süti helyett répa), és hozza a kis fekete manóit. Vagy krampuszait. Vagy a Fekete Pétert, csak sokat. Akik tényleg feketék, ami nem túlságosan polkorrekt egyes hollandok szerint, így tüntetnek a manók ellen. De a Mikulás azért jöhet.

Nem, nem az a fajta fürge róka lábak, tényleges vadászatról van szó. Nagyon izgi volt, bár igazából kb. fogalmunk se volt, hogy mi történik.

A nap további részében vidáman festegettünk, onnantól uncsi is volt mindezek után...

Egy hónapja érkeztünk Hollandiába. Oké, ha pontos akarok lenni, akkor már kerek egész 34 napja, és ami az illeti, összehasonlítva a finn dologgal, sokkal jobban érezzük magunkat. Reméljük, a hostunk is. 

Nem tudom, miért ezzel kezdtem, csak úgy eszembe jutott. Az a helyzet, hogy megint olyan érzés, mintha egy életet leéltünk volna ebben az országban, de minimum 2 éve érkeztünk volna. Ehhez képest 2 hónapja indultunk el, kereken. Nagyon furának tűnik, én meg olyan öregnek érzem magam. Szabályosan meg is öregedtünk, így belegondolva, és ez néha sokként ér. Egészségesen táplálkozunk, mozgunk, nem iszunk (úgyse mondunk újat azzal, hogy az egyetem masszív alkoholizmus volt), megnyugvás és tervek. 2 hónap, hölgyeim és uraim, és felnőttünk. Talán...

Találkoztunk egy rasszista Fideszes magyar nénivel.
Vordenben, az Aldiban, és legalább megtudtuk tőle, hogy velünk együtt négy magyar él a városban. Ez a 8000 fős lakossághoz képest egész kellemes arány. Felteve, ha nem látjuk egymást többször...

Nemrégiben meginterjúvolt egy volt csoporttársam. Az egy dolog, hogy segíthettem egy beadandóban, nagyon érdekes is a "másik oldalon" lenni az interjúban, de még a gondolataimat is összeszedhettem, a külföldi élettel kapcsolatban.

Mivel engedélyt kaptam, ezért itt reprezentálom a dolgot, egy iciripicirit blogra átírva (csak hogy ne fussunk felesleges köröket, valószínleg ti tudjátok, ki az a Mulu).

Avagy elmélkedés a fogalmazásról és aki megfogalmazza nekem ezt pontosabban, annak jár a pirospont...

Teljesen természetes, hogy ha egy ismerőssel találkozol, megkérdezed, hogy: Hogy van? Ha persze szóba álltok egymással. Baráttal kevésbé teszed ezt a szörnyűséget (mármint azt, hogy megkérdezed, hogy "Hogy vagy?". Mindjárt elmondom miért szörnyűségnek neveztem.), mert gyakrabban találkoztok, tudod mi van vele és leginkább: van közös témátok azon kívül hogy kék az ég és csiripelnek a madarak.

Szia Mindenki!

A mai bejegyzést Magyarország kormányának küldöm, aki fogja és bevásárol aranyból.

Geci képzeljétek már el,hogy milyen elalvult a kibebaszott aranyba fektetni. Kitermelik, és nem is nehéz kitermelni, mindig változik az ára, ha krach van, akkor senki nem fog akarni aranyat venni. Induljunk ki 2006os válságból. 970,484,800 EURÓ, amit most aranyra váltottak (napi árfolyamon számolva, 2018. okt. 16. 15:00). A lakástakarékokat meg most vágják meg. Kérdem én, melyik a jobb 1 országnak v 1 nemzetnek, ha az állampolgárok szépen lassan modernizálni tudják putrijukat, állami segítséggel, támogatással, vagy hogy ha van az államnak aranya? Hát döntsétek el ti. Arról nem is beszélve, h kamatot emelni baszott az állam, amikor kellett volna, inkább lenyeltünk 5 pontos zuhanást laziba, mint hogy mondjuk ezt az összeget felhasználtuk volna ide. Ok, extrém példa, de na, értitek. Ezt az összeget kb. bármi másra lehetne használni. Csak a vezetés a kézzelfogható dolgokban hisz. Kérdem én, akkor mi a faszomért nem értékes, nehezen termelhető fémet vettek, amire szükség lesz krach esetén is? Ezen fémeket válság esetén kicsit nyomott áron eladva simán tudnánk finanszírozni az állam működését mondjuk. A kancsal vezér 1 fasz.

És most franciául: