Avagy a holland nép és a tűzijátékok kapcsolatának leirata és élménybeszámoló. /Antropológiai szubjektív napló részletek/

December 18.
Pár napja petárdáznak. Vagy valami durrog, nem szabályos időközönként, nem szabályos mennyiségben. Mivel alapjáraton van valami durrogó hang, ezért nem tudom, hogy mikor kezdődött (a durrogó hang a szállásadónk szerint vadászattal járó hanghatás lehet). Az utóbbi időben viszont megszaporodott. Nem zavaró, csak érthetetlen, hogyan képesek minden nap petárdázni.

December 24.
Szenteste. A hollandoknál is szenteste, körülbelül este 4-5 óráig egy kicsit több durrogó hangot hallottunk. Este 6-tól viszont leültünk vacsorázni, ahol vagy mi nem vettük észre, vagy nem petárdáztak. Jelzem, nem lehetetlen hogy nem vettük észre ha petárdázott valaki, ugyanis a vacsora előtt pezsgőztünk és boroztunk, és meg nagyon örültem mikor végre leültünk enni is, hogy az alkoholt egy kicsit felszívja valami. Semmi tömény, de én mégis megborultam.

Megjegyzés: Mulu még mindig jobban bírja az alkoholt. Kb. fél rekesz sört, plusz  az elején pezsgőt ivott meg, megkóstolta a baylis-emet, és éjfélre még mindig szalonképes és józan volt. Én csak szalonképes.

Megjegyzés 2.: A karácsony nem túl nagy ünnep a hollandoknál. Vacsora, kisebb ajándékok (mivel a legtöbbet a Sinterklaas - Mikulás napján odaadták), leginkább családias együttlét jellemzi szerintük az ünnepet. Ezt több internetes portálon (itt mondjuk), illetve saját tapasztalat alapján is: a Sinterklaas egy kicsit nagyobb durranás volt, a Kerstmis pedig kis csendes.

Még egy megjegyzés: Ez volt szerintem az első karácsonyom, ahol szóba került a politika, és értelmes, higgadt beszélgetés folyt. Borzasztóan érdekes volt Mulu racionális-pesszimista álláspontja Grieto végtelenül bizakodó véleményével egy beszélgetésben. Nagyon jól éreztem magam, és Mulu is.

December 27.
Ma felköltöztünk a padlásra. Innentől egy hétig vendégek bérelik az egész házat, szóval se dolgunk, se lejárásunk nincsen nagyon. Oké, persze kimehetünk, de egyrészt lusták vagyunk, másrészt van egy új hobbim, Mulunak meg a gépe, ergo ha nem is lennénk lusták akkor se mennénk sehova, de hát lusták vagyunk. 

December 28.
Ma szóltak, hogy az alattunk lévő szobában a vendégek nehezményezték, hogy zajongunk a padláson este. Az igaz, hogy recseg a padló, meg az is, hogy hajnal kettőig ittunk (a másik fél rekesz sört, meg egy fél üveg bort. (Megint én voltam a kevésbé józan. Nem tudom Mulu hogy csinálja, a 10 százalékos sörökkel...) Szóval megérem, hogy hangosak voltunk (amúgy nem jobban mint szoktunk, maximum a kazánunkkal, de az meg amúgy is hangosabb, nélkül meg hideg van...) De mostantól reggel 10 és este 10 között mászkáljunk inkább, utána próbáljunk nagyon nagyon halkak lenni, vagy meg se mozdulni. Letettünk vagy 6 szőnyeget a földre, remélem jól vizsgáznak zajszigetelés szintjén.

Ja, a tűzijátékozás: egyre gyakrabb. Vagyis már nem csak amolyan kisebb petárdák robbannak a távolban, néha közelebb, hanem mintha rendes tűzijáték lenne, napközben néha feldurran. Az okát nem értem. Világos van, és különben se tudom mire jó a tűzijáték...

December 29.
Eddig egész jó a zajszigetelésünk lefelé. Vagy nem szóltak. A durrogtatás nem tudom, hogy nem zavar viszont senkit, merthogy azért nem hisztiznek...

December 30.
Oké, tudom, hogy holnap szilveszter, de még mindig nem tudom, miért kell minden órában valamit kilőni-zajongani-felrobbantani.
Még egy kérdés felmerült bennünk: hogy bírják a kutyák-macskák-egyéb állatok ezt, ha Magyarországon egy éjszakától megőrülnek?

December 31.
Reggeltől megy a durrogás. Egy kicsit úgy hangozhatok, mint valami háklis öregasszony, hogy "büdös kölke, megint durrogtat, ha én nem csinálom, akkor más se tegye". De erről szó sincsen, csupán érdeklődve konstatálom, hogy most már 10 percenként van valami, és ez már egyik sem petárda, de némelyik akkorát dübben hogy szabályosan megijedek tőle.

Kicsit később: Olyan, mintha a fronton lennénk: a hanghatás miatt Mulu Paulusnak érzi magát. Az asztalra már gyertyatartókból és egyebekből felhelyezte a 9. német tábori hadsereget, szemben Zsukov Marshall hadseregei csak evőeszközök. Szerintem flashbackjai is vannak... Én elejtettem egy tányért...

Még később: már alkonyodik. Látni a gyerekeket az utcában, ahogy egy nagy zsákkal szaladgálnak és lövik a tűzijátékot. A gyerekeket a jogaik miatt nem fotóztam, a tűzijátékot meg mert mire odaérek, mindig abbahagyják. De szerintem este úgyis látszódni fog rendesen.
Ja, láttam egy kutyát is. Sétáltatták az utcán, és semmi baja nem volt. Biztos vannak otthon is kutyák akik bírják a dolgot, meg itt is akik rettegnek (gondolom, azok nem sétálnak ilyenkor), de kicsit hihetetlen volt látni, milyen nyugodt az állat, úgy hogy egész nap sortűz volt...

Még egy kicsit később: Sötét van. Kisebb tűzijátékok, a dübbenések még mindig megvannak. Van még két üveg borunk, elkezdtük inni. Szilveszteri hangulat nincs. Mulunak egy kicsit, amolyan évösszegzés élmény, szóval erre inni kell (hogy nekem legyen hangulatom, neki meg ne legyen meg az az érzése, hogy idén nem is történt semmi..)

Éjfél: Találtunk két limonchellot a mélyhűtőben még anno, és mivel elfogyott a borunk, ezért elővettük. Éjfél előtt felmentünk a tetőre. Onnan tudtuk, hogy elütötte 2018 utolsó percét is az óra, hogy a szomszédban hangosan visszaszámoltak aztán visítottak. Puszi, meg ami ilyenkor kell.

Aztán elindult a tűzijáték. Kb. a huszadik percben készítettem egy videót, addig fotózni próbáltam. Az én augusztus húszadikákon tűzijátékokra szocializálódott lelkemre azt hittem semmi hatással nem lesz a dolog. Nem tudom, hogy el tudom-e mondani rendesen, hogy mi is zajlott le bennünk. Láttunk már tűzijátékozást, álltam végig kicsiként, néztem nagyként a tévében, és semmi értelmét nem láttam soha. Csak hogy felesleges pénzkidobás, állam bácsi nagyzolása, "ott lövik az ösztöndíjam" érzés egyetemistaként, és tényleg vérbeli feleslegesség érzése. Ez ellenben teljesen más volt. Az emberek maguktól vettek tűzijáték hadakat és lődözték a maguk és más kedvére. Ez volt talán olyan szép: hogy élvezik. Azon meg szimplán elhűltünk, hogy ha 1 euró/durranással számolunk (az Aldiban egy tízes pakk 10 euró, ebből kiindulva számoltunk) akkor nagyon sok pénzt ellőttek, csak egy ilyen semmiségre. És senki nem sír azért, hogy az ő adóforintjaiból/ösztöndíjából/fizetésemeléséből lő az állam ahelyett, hogy neki adná. Itt az embereknek maguktól költik erre a pénzüket. És annyit vesznek, hogy fél órán keresztül töretlenül szól. Aztán úgy még egy órát kisebb hőfokon. Kettő körül már aludtunk (az az édes szar kiütött mindkettőnket, de inkább én voltam álmos), addigra olyan nappali szintre csökkent a durrogtatás.

Január 1.
Mulu másnapos mint az állat. Én tök jól vagyok, de ő nyávog az édes, cukros alkoholok pokolra küldéséért és hogy öljem meg. Az, hogy ma lencsét együnk, felejtős, de úgyse vagyunk babonásak Tegnap Mulu (nem újévi fogalaom keretei között, csak simán az élet értelmetlenségének tárgyalása nyomán és a hobbitlanság unalmától fűtve) kitalálta, hogy nem fog gépezni. Se telefonozni. Ez ma kb. működik, mert keresztapát nézünk és amúgy is szenved.

Ja, igen. Még mindig tűzijátékoznak. Kb. mint 30.-án. Petárda, de nincs dübbenés.

Amúgy a vendéket tegnap este megint szóltak, hogy hangosak voltunk. Szóval az elkövetkezendő két napban Erikáék nappalijában alszunk lent (mert szépen megkértek minket, hogy menjünk le), szóval ma este lekommandózunk két matraccal meg egyebekkel, és baromira remélem, hogy nem nyígnak tovább a vendégek...

Január 2.
Szinte semmi petárdázás.

Mulu a gépe nélkül kicsit unatkozik. De engedményt tett, hogy azért a telefonját nem teszi le. Ezzel együtt ma mosogatott, főzött (igen, lencsét. Mert muszáj), virágot locsolt (mert még nem pusztult ki valamiért, szóval megérdemli újév alkalmából a vizet), hollandul tanult egy kicsit és a szőnyegen döglik csillag pózban, néha megjegyezve hogy unatkozik. Ja, meg hogy "Szavad nem lehet, álom férj vagyok... Ma..."

Szóval Mulu gép nélkül egész házias. Én csak adminisztrálok, mert itt januárban van az adóbevallás, szóval lassan végezni kéne. Végeznék is, aha a rendszer nem lenne meghülyülve, de mivel megvan, ezért inkább blogot írok. Néha bezavar, hogy Mulu hangosan kommentálja, hogy mennyire házias (pl. kiviszi maga után a tányért), de összeségébe véve inkább vicces...

P. S.
Talán Mulu annyira fog unatkozni, hogy blogot írjon...