"Boldog Karácsonyt"
                              /Orbán Viktor/

Oké, oké, a karácsony nem a politikáról szól. Vagy inkább nem arról kéne szólnia. Az persze mindenkinek megvan hogy szenteste a vacsora asztalnál, a kevésbé gyakran látott rokonok-ugye ilyenkor általában a családdal ülünk le egy asztalhoz- közötti témák egyike persze hogy a politika. Csodás adomák, szállóigék és történetek születnek.

Majd holnap kiderül, de nálunk ilyen nem hiszem, hogy lesz. Ellenben indonéz vacsora lesz, a jól megszokott zsírban dús töltöttkáposzta-halászlé-rántotthús és nyomokban saláta menü helyett, mert Grieto apja Indonéziában volt katona, és úgy megszerette az ottani ételeket, hogy hazahozta a családjának a recepteket, és ezt eszik ünnepekkor. Azt nem tudjuk, hogy ez milyen, de majd ezt is meglátjuk.

A napokban elterveztük a hazaindulást, meg hogy egy hétig inni fogunk, és hogy egy picit visszacseppenünk a workaway előtti életbe (az előbbi tuti nem, az utóbbi talán teljesül). És elgondolkoztam, hogy mi mindent fogunk mesélni. (Mert amúgy nem tudom mit tudnánk mesélni, bármi érdekes volt, azt ide írtam)

Egyenlőre arra jutottam, hogy mindaz baromi unalmasnak tűnhet, amit csinálunk, és sehogy se fér össze azzal a lelkesedéssel, amit mi érzünk (és a gondolattal, hogy soha jobb helyen nem lehetnénk, mint itt). Az is lehet, hogy csak én gondolom ilyen disszonánsnak a dolgot, mert valójában mindenki borzalmasan izgalmasnak találja, ahogy külföldön takarítunk, amiért még pénzt se kapunk (na, jó, néha de, plusz legalább nem is költünk), de az emberek kedvesek. (mondjuk az utolsóért már megéri. Meg a tervekért)

Mert terveink is vannak, amiket gyakran nem tudok leírni, vagy nem is mondunk senkinek, mert minden olyan képlékeny. De ami a legjobban tetszik ebben az országban (a soroskampány hiányánál is jobban!), az a lehetőségek garmadája. Hihetetlenül nehéz felfogjam, hogy bármi lehetek, bármit kezdhetek, mindenben lehet lehetőség, és nem is nehéz kitalálni olyan dolgot, ami még nincsen (nekünk sikerült, egyenlőre úgy néz ki). És az a helyzet, hogy megélhetsz az álmaidból. 

Például, te olyan ember szeretnél lenni, aki gasztronómiával foglalkozik, és mondjuk arra szakosodik, hogy különböző diétákhoz alakít át recepteket. És erre van kereset, ha elvégzel egy 4 éves iskolát, ahol az alapoktól kezded majd erre szakosodsz, akkor az elhelyezkedésnél friss diplomásként 12 ezer euró a bér, ami reális elvárás a részedről. (a példa konkrétan Grieto unokahúgától van). Szóval egy iskola/szakma/diploma is tervben van (ja, a diplomáról: itt ki lehet bukni az egyetemről. Ha nem elég jók a jegyeid, nem végigbukdácsolsz, hanem eltanácsolnak....)

Szóval tervek tervek és tervek, és 22-23 évesen azzal találtuk szembe magunkat, hogy fogalmunk sincs, hogy mit akarunk pontosan csinálni, ha azt csinálhatjuk, amit akarunk (oké, Mulu korrigál. Ő tudja, mit akar. Nem dolgozni...). Egy kicsit úgy érzem magam, mint akik Amerikába indultak aranyásónak. Még nem tudom, hogy találunk-e aranyat (szerintem amúgy már találtunk), de minden jel arra mutat, hogy nagyon jól elleszünk itt. Illetve, ha ez nem lenne elég, Erikáék tényleg nagyon kedvesek, és lelkesen benne vannak mindenben, amivel tudnak nekünk segíteni indulni valamerre. Még az is lehet, hogy közös bizniszünk lesz, és végleg Vordenben maradunk... De ez tényleg még csak távolinak tűnő terv.

De teljesen elkalandoztam a karácsonyról...
Valahol fura, hogy nem otthon vagyok-vagyunk, de valahol izgalmas, valahol unalmas (két napja azt se tudtam, hogy hanyadika van, semmi karácsonyi hangulatunk nincsen. Plusz egyszer egy délelőtt láttunk egy kis havat, azóta olyan plusszok vannak, hogy pulóveres idő van, nem karácsonyi), valahol természetes (egyszer el kell szakadni a családtól) és valahol meghitt (ha végre megjön a karácsonyi hangulat, biztos romcsi lesz, hogy ez az első közös karácsonyunk).

Szóval Boldog Karácsonyt, kellemes ünnepeket, sok töltött káposztát, meg havat, ha már itt nincsen. Puszi!

P. S.
Úgy néz ki, sőt, most már biztos, hogy januártól kettővel több magyar workawayere lesz Erikáéknak.
Ki akar még csatlakozni?

Ja, és végre megjött az összes papír arról, hogy hivatalosan is itt vagyunk,
szóval reszkess Hollandia (most már végre...)