Helló Mindenki!

Ezt a bejegyzést két hete kezdtem el írni, amikor kipihentük a random karneválozásunkat. Most így, mikor befejezem, már nincs meg az a lendület, de még mindig egy jó élmény volt.

Az úgy kezdődött, hogy néha vannak csoportok a házban, amikor pár napig szabadnapunk van. Rájöttünk, hogy amíg ez egy hétvégényi időtartam, addig oké a pihenés (én kb. a második nap felénél megőrülök az unalomtól, mert addigra már tiszta a padlás, újra van hajtogatva minden ruhánk és már tuti festettem is valamit. Olyan dolgokhoz meg nincs annyi hangulatom, mint a nyelvtanulás mondjuk, de azért dolgozunk azon is). Szóval két napig oké a pihenés, viszont amikor egy hétig itt vannak a népek, nekünk meg nincs mit csinálni, na, akkor ki kell találni valamit, hogy a fent leírt kellemetlen állapot ne álljon be. Ennek érdekében mi kitaláltuk, hogy ígym hogy 5 teljes napig nem kell csinálni semmit, akkor elmegyünk valahova. Erikától kapott mindenki 2-2 útra való vonatjegyet, amolyan "menj bármilyen napon, bárhova" félét, és ki is találtuk, hogy lesz egy közös utunk északra, Frízföldre, Leeuwarden-be. Láttuk, hogy kicsit latyak idő lesz, kiválasztottuk a legkevésbé esős előrejelzést, lefoglaltuk aznapra a jegyet (ez úgy működik, hogy a napot kell fixálni előre, a célt nem), és az utazás reggelén akkora böszme viharra ébredtünk, hogy az ágyból kikelni nem volt kedvünk, nemhogy kimenni a vonatállomásig. Újratervezés.

Arra jutottunk (elemezve a ciklon térképét, ami északra haladt), hogy sokkal okosabb lenne délre menni (örök hála a Wikipediának, amiből ugyan nem sokat tudtunk meg a városokból, de legalább úgy éreztük, mintha közelebb lennénk a cél kiválasztásához), szóval rábökve random egy városra, összepakoltunk, és elindultunk s'Hertogenbosch-ba. (Közben Atiék kitalálták, hogy ők nem akarnak velünk jönni, megnézik Amsterdamot, szóval ketten mentünk.)

A vonat megint egy jó élmény volt, bár olyan 5 perces késések voltak (valószínűleg a reggeli csúcs okozott ilyen késést), meg a vonatok között is voltak várakozási idők. Zutphenben láttunk egy lengyel vonatot (Nem ez volt az izgi, hanem hogy 41 kocsija volt a tehervonatnak, és azzal telt el egy csomó idő, hogy fejben számolgattuk a súlyát és értékét, és hogy ez csak egy nyamvadt kis vonat) Aztán amikor beállt a mi vonatunk, észrevettem, milyen cuki a sin. Lehet hogy ez csak nekem ilyen érdekes (sőt, tuti, még sose láttam ilyet, vagy sose figyeltem meg), hogy a peronon, ahol el van választva, hogy A és B peronrész, középen van egy átváltó, amivel ha szemből áll egy vonat, akkor is be tud állni egy, másik a másik irányból, plusz élesen megkülönböztethető hogy akkor most melyik vonat is az, ahova felszállsz (igen, tuti ez csak nekem ekkora lifehack, de én mindig rettegtem, hogy rossz vonatra szállok, ugyanazon a peronon...)

A másik, amit érdekes dolognak éltem meg, azok az épületek. Olyan épületeket lehetett látni néha, mintha valaki túlságosan erőltetné a művészetet, és már nagyon-nagyon... hát, csúnya lenne a végeredmény. Magyarországon egy csomó új építésű, nagyon "fancy" üzletházon érzem ezt, de az a helyzet, hogy amíg ott kirívó,itt nem volt annyira disszonáns. Arra jutottam, hogy igazából a környezet adja az érzést. Ide valahogy illenek ezek a furcsa épületek, míg Magyarországon az ilyenek szomszédságában lévő, lepukkant hodályok gyakorlatilag prolivá teszik az amúgy "művészi" kivitelezést. Kisebb megvilágosodás-élményem volt, mintha egy szürke puzzle-darabot a helyére tettem volna, és értelmet nyert volna egy árnyékban például.

Ja, és még egy. Olyan helyen ültünk a vonatban (tök véletlenül foglaltunk itt helyet amúgy), ahol "csendes rész" van. Nem volt probléma, valahogy Mulu se ordibált úgy, hogy nem kellett túlkiabálni 20 másik embert. Az érdekes rész ott jött, amikor négy fiatal srác (nem azért, mert én olyan öreg lennék, de fiatal: valahol 17 és 25 év között bárhol, itt baromi magasak az emberek...), leültek egy szabad négyes helyre ezen a részen, aztán pár perc múlva kimentek. Akkor jöttünk rá, hogy miért, amikor felhallatszott, hogy egy kicsit arrébb (kb. a bicikli-szállítós, lehajthatós üléseknél) hangosan beszélgetnek. Olyan jó érzés volt, hogy nem szarnak arra, hogy ez egy csendes hely (valaki biztos azért ült ide direkt, nem úgy, mint mi, hogy azt se tudjuk, hol vagyunk), és inkább egy másik, kevésbé kényelmes helyre mentek, figyelmességből. Szóval aranyosak voltak.

Amúgy hallottuk, hogy mostanában valahol Karnevál van. Zutphenben pl. láttunk egy kék tollas szoknyás lányt, és összekötöttük, hogy ú, biztos buli van valahol, amolyan farsang féle, de mivel nem arra ment, mint mi, egyáltalán nem hittük, hogy befolyásolni fogja a napunkat a dolog. Aztán megérkeztünk, leszálltunk, és KARNEVÁL! Színes ruhás emberek érkeznek, szállnak le a vonatról (velünk a vonton pont nem utazott senki, utólag belegondolva, valószínűleg azért nem láttunk senkit, mert csendes kocsiban utaztunk, és a többi jelmezes is inkább hangoskodni akart...).

Baromira bezsongtunk. De komolyan, vagy két órán keresztül olyan vigyor ült az arcomon, amit nem tudtam sehogy letörölni (nem is akartam), és úgy feldobott, hogy tényleg egy random karneválba csöppentünk, hogy le se tudom írni. Rövid úton megkérdeztünk pár jelmezest, hogy amúgy mi is van itt (tőlük tudtuk meg, hogy karnevál, a kisebb szemétkupacokból meg azt, hogy már tart egy ideje a buli). A következő zebránál megállított egy csávó, és valamit karattyolt hollandul. A kérdésre hogy In english please, rögtön angolra váltott, levegővétel nélkül (amúgy ezt nagyon sok embertől tapasztalom, vegyes korosztályból, hogy csípőből átvált angolra, és elmagyarázza, hogy mit szeretne, az öreg mamák is), hogy ott a boltban, szemben árulnak karneváli cuccokat, menjünk, vegyünk, mert nincs rajtunk semmi "Oeteldonk színű", és ez így nem járja (Megjegyzés: az első reakció az volt, hogy oké, nézzük meg, ennyire magasan volt a "happy faktor", ahelyett, hogy "biztos turista lehúzás"-t mormolva továbbmentünk volna. A másik dolog az, hogy mire az utca végére értünk, tényleg nem volt senki, aki A, ne jelmezbe lett volna, B ne viselt volna valami piros-fehér-sárgát, C, mindkettő.) A boltban vettünk egy bort (lehet az utcán inni, meg karnevál, meg ez úgyis arról szól, hogy isznak az emberek, ez messziről látszott), meg egy 10 eurós sálat Mulunak 6 euróért (Mulu önérzete miatt muszáj leírjam, hogy azért vette meg, mert ilyen jól lealkudta és jó anyaga van a sálnak, nem azért, mert elkapta a flow és ebben az állapotban boldogabban vesz bármit az ember. Én csak viccesnek találtam, meg se fordult a fejemben, hogy tényleg meg fogja venni, de lett végül egy sálja.).

Sállal és borral tovább mentünk, és a kihelyezett térképeknek köszönhetően, többé kevésbé (inkább kevésbé) belőve, hogy hol vagyunk, körbejártuk, reggel 10 órakor a Karnevál helyét. Megnéztük a nagy katolikus katedrálist is (kívülről), hogy igen, ezt a történelmi részt (is) kihagyjuk. Merthogy feldobtunk egy érmét, hogy na most vagy elveszünk a karneválban (értsd asszimilálódva a közeghez, mi is magunkhoz veszünk bizonyos mennyiségű alkoholt), vagy tartjuk magunkat ahhoz, hogy a történelmi várost nézzük meg. Részemről mikor leszálltunk, eldőlt, hogy karnevál, de Mulunak kellett a rásegítés, hogy ez most azzal fog járni, hogy költünk arra a bizonyos mennyiségű alkoholra (végül tök jól jöttünk ki, ahhoz képest, hogy milyen szinten értünk haza, de ez más kérdés)).

Innen szakadoznak az emlékek, na nem a bor miatt, hanem mert a női agyam nem tudja sorba tenni, hogy milyen helyszíneken jártunk végig, mert térképet közben már nem néztünk. Azt tudom, hogy az egyik téren egy tök aranyos kis képsorozatot vetítettek arról, hogy mik a szabályok (pl. köztéren vizelés nagyon nem éri meg, inkább használják a kedves ünneplők a kihelyezett fizetős toalettet). Bementünk egy étterem-kávézóba, (minden ilyen épített magának egy szélvédett "előépületet") ahol rezesbanda buliztatott egy 10 négyzetméteren összezsúfolódott tömeget, itt rájöttünk, hogy jobban megéri a dobozos sör, mint a csapolt 2 decis 3 euróért. Szóval felfedeztünk egy Jumbo-t (én meg tök büszke voltam magamra, hogy ilyen apró hasznos tudásmorzsáim vannak, minthogy hol lehet sört venni és milyen fajta boltok is vannak Hollandiában), betáraztunk egy kör sört (megértekezve random emberekkel, hogy melyiket ne vegyük meg inkább), és megpihentünk a főtéren. Itt egy 20 percre elkapott az unalom, már vagy 5 órája repültem a karneválban, és a megpihenéssel a lendületem is leült. Aztán odajött egy srác tüzet kérni, aminek a vége az lett, hogy vagy 4 órát beszélgettünk vele és a társaival, úgy mindenről. Közben felvonultak a karneváli kocsik, láttuk a Majort és a Herceget (az igazi herceg herceget), és megtudtuk nagyvonalakban, hogy mit is ünnepelnek, meg hogy is megy a dolog.

Nagyvonalakban. Volt egy paraszt, aki kitalálta ezt az ünnepet, és 1882 óta ünneplik. A főtéren felhúzzák a szobrát, amikor megérkezik a király (ez pénteken történt, mi hétfőn értünk oda, szóval tényleg tartott egy ideje a fesztiválapot), és amíg le nem eresztik kedd reggel, addig buli van. Addig Den Bosch (s'Hertogenbosch) neve Oeteldonk lesz (még a vasútállomáson is átnevezik, ezt utólag vettem észre), és az egész hétvége ebben a mámoros állapotban telik. Mindenki kedves mindenkivel, (amúgy is szerintük ezen a déli részen kedvesebbek az emberek, meg bulizni is jobban tudnak), és egészében véve uralkodik az érzés, ami fogadott minket, amikor megérkeztünk. Mindenki hordja a fesztiválszíneket (piros-fehér-sárga), és van olyan hely, ahova be sem mehetsz, ha nincs rajtad ilyen színű bármi), plusz ország-szerte érkeznek bandák (zenés, beöltözős, bármilyen csapatok) délre a déli városokba, merthogy a környezetben lévő összes város bulizik ilyenkor (és megvan mindegyiknek a saját neve erre a Karnevál időszakra).

Aztán mikor vége lett a kocsik felvonulásának, elbúcsúztunk, és ment mindenki a dolgára, legalábbis ők mentek máshova, meg mi is kavarogtunk tovább, aztán találkoztunk egy másik sráccal (esküszöm úgy nézett ki, mint valami árja Hitler Jugend gyerek, szerinte én meg úgy, mint egy lengyel zsidó, Mulu meg, mint egy olasz török. A poén ebben az, hogy mindezt teljesen mámorosan, boldog állapotban vitattuk meg, sértődés nélkül, amit csak utólag fogok fel, ott és akkor teljesen természetesnek tűnt. Mindenki kimondja amúgy is, amit gondol, de ebben az időszakban egyszerűen nincsen agresszív vagy rosszkedvű karneválozó). Aztán végül tőle is elbúcsúztunk, mert az olcsó söt átka az, hogy a kocsmákban belül nem szeretik, nála meg nem volt, így könnyes búcsút vettünk, mikor betért valahova a barátaihoz, mi meg kint maradtunk. Végül egy kisebb utcában kötöttünk ki, és az utolsó vonatunkig az egyik kocsma szabadnapos pultosával szórakoztunk (ennek minden előnyével és hátrányával, aminek következtében Mulu a hazautat valahol máshol töltötte lélekben), végül valószínűleg egy hosszabb távú barátságra szert téve, amit a nyuszis fülvédőmmel meg is pecsételtünk (akkor és ott nagyon ó ötletnek tűnt, merthogy úgysincs olyan hideg már, hogy annyira használjam, meg egy találkozás-indok a visszaszerzése, amit nyárra beszéltünk meg, cserébe kísérőnk lesz a városnézésben).

Hazafelé Mulu robotpilótán volt (kihagytam, hogy van egy Oeteldonk italuk, ami egy közepesen szar körömlakklemosó ízű pálinkaféleség, meg a leggyakoribb rövidük egy rózsaszín gumicukor ízű alattomos dolog...). Másnap pedig eldöntöttük, hogy a következő napokat, önmagunkat meghazudtolva, kimozdulás nélkül töltjük, és pihenünk... Szóval még mindig van egy vonatjegyünk, amivel a kicsit jobb időt várjuk, ugyanis két hete tipikus angol idő van. Minden öt percben esik, de ez ilyen identitásvesztett eső, hol felűről, hol vízszintesen esik, hogy úgy gondolja pár percre, hogy most inkább arrébb megy és kisüt a nap. Aztán inkább vissza jön és szemerkélő ködként átáztat mindent... Nagyon fura...

Ja, igen, a választások. Nemrég érkezett egy levél a nevünkre, fura Holland szöveggel, amiből azt bogarásztuk ki, hogy március 20.-án Provinciáis és EU-választások lesznek, és mivel be vagyunk jelentve Hollandiába, megillet a jog, hogy szavazzunk. Szóval szavazunk. Ezt, amikor megkaptuk, még érdekesebb hír volt, azóta már természetesnek érzem, ahogy azt is, hogy a választások előtti plakátolás Vordenben kb. így néz ki, és ennyi is:

Újra értékelem, mint amikor elhagytuk Magyarországot, azt, hogy nincs "Brüsszel" meg "Soros", meg hogy nem lépten-nyomon plakáthadak, meg leszaggatott plakát-nyomok, na meg választási lázban égő (és/vagy égetett) emberek vesznek körül (ez kábé annyit jelent, hogy ha érdeklődnek, is, hogy mire akarsz szavazni, akkor is értékítélet nélkül hallgatnak végig, konstatálják, esetleg normális hangnemben megvitatást kezdeményeznek, majd a kimenettől függetlenül folytatódik a diskurzus. És senki nem kap agyvérzést).

A hollandoknál amúgy ez a fajta nyíltság és alapvető ítéletmentesség már egy ideje fogalmazódik bennem. Ebben benne van az, amikor Grietóval Mulu politikai vitát vív, ami ténylegesen a vita szintjén marad, semmi személyeskedés, és nem torkollik veszekedésbe, benne van hogy a néni, akinél takarítok (és minden alkalommal teaidőben beszélgetünk egy fél órát legalább) olyan nyíltsággal kérdez mindenről (például a pénzről), ami már néha nekem egy kicsit a magánszférámban van, de minden rosszindulat vagy egyéb hátsó szándék nélkül, számára természetesen, benne van, hogy a Karneválon mindenkivel akivel beszélgettünk olyan nyíltan beszélt mindenről, és ennek csak egy része a karnevál feeling, és az is, hogy akárhány Hollandiával kapcsolatos tapasztalat-cikket olvasok, mindenhol ez van, amit én is tapasztalok bárkivel, akivel 2 mondatnál többet kommunikálunk. Nagyon szimpatikus ez a nyitottság és ezzel párhuzamos vélemény-elfogadás.

Ja, igen. Képek.

P. S.
Végre voltunk a hentesnél. Ez azért végre, mert az itteni boltokban nincs rendes húspult, ahol meg nincsen rendes füstölt hús. Ez kábé az egyetlen dolog, ami iránt némi sajnálatot érzek, hogy nincsen. Nos, a hentesnél van. Meg az ára is megvan. De cserébe ilyen szép a hentespult:

Mondjuk nem hiszem, hogy ide fogunk járni túl sokat, de a csülkös bableveshez és a szalonna-katonákhoz megvan az alapanyag.