Helló és üdv és minden egyéb!
Szerintem lassan leteszem a blogírást. Tök jó napló volt, de már unom. Meg amúgy is mindenki megszokta a helyzetet, szóval már ez a haszna sincs meg.
Mesélni még lehetne rengeteg mindent. Mármint éppen akkor, amikor megtörténnek a mindennapok. Pár pillanattal később…
Mára lassan érzem hogy elér a megfázás és leterít. Mulu még tartja magát, de ha beüt nála a férfinátha akkor ketten fogunk versenyt-fetrengeni...
Amúgy nincs gáz, Erika első reakciója az volt, hogy öt doboz gyógyszert a kezembe nyomott, egyet csak nekem, cukormentes szopogatótablettát a torkomra,…
Ha már Hollandia, akkor ki nem hagyhattuk a fővárost a vörös lámpás negyedével, a coffe shopjaival, csatornáival és minden egyéb turistalátványosságával, amit kihagytunk mert nem érdekelt - mondjuk a fentieken kívül nem tudom milyen látnivaló van még a városban. A szex múzeum mondjuk. Az király…
Eljőve Magyarországról roppant érdekes megfigyelni az embereket. És érdekes megfigyelni magamat, hogy mit tartok szokatlannak, ezáltal rádöbbenni, hogy mi a norma otthon*.
És akkor most beszélgessünk a feminizmusl.
Aztán a femi-nácizmusról, szexizmusról, meg arról, hogy fogadjunk, hogy nem is tudtad, mennyire szexistán viselkedsz férfiként, és mennyire elnyomott nő vagy nőként. Akkor is, ha nem.
Szia Mindenki!
A legeső Nyugati sztereotípia az, hogy itt minden drágább, mint otthon. Nos, ez valahol igaz, de had mondjam el, mit tapasztaltunk, hátha érdekel valakit a konkrét Finn helyzet.