Helló mindenki!

Újra itt, és egészen tetszik, hogy csak ilyen ritka bejelentkezéseket írok, mert mostanság elindult a szezon, meg amúgy is dübörög a tavasz, normális ember is inkább kint van, mint bent, én meg ha bent is vagyok, inkább valami aktívabb elfoglaltság vonz. Bocsi. Meg amúgy is, mostanra már annyira megszoktuk a dolgokat, hogy szinte nincs új a nap alatt, plusz szerintem már otthon is annyira beleszoktatok, hogy nem vagyunk otthon, hogy fel se tűnik.

Nem akartam én ilyen, kissé melankolikus hangulatúra venni a bevezetőt, cserébe itt is van Mulu legújabb kiskertje:

Ez a "Tavasz van, gyere természet, elültetlek!" lendület onnan jött, hogy tartott egy hét telefon- és számítógép szünetet, miután világossá vált, hogy lehet, hogy egy cseppet függő. Mármint nem telefon függő, hanem 'információ-háttér elfoglaltság-és egyedül nem levés' függő, ha így érthetőbb. Feldolgozva eme információt pediglen arra jutott vala, hogy a függés állapota nem olyan jó, avagy szenvedjünk nagyon és teljes megvonás. Drasztikus, de élvezhető (számomra) kísérletét pedig azzal kezdte, hogy letörölt mindent a telefonjától (közösségi oldal és média appok), nem ült az asztalhoz a gépe elé, és unatkozott, mint az állat. Ebben az unalomtól megőrülés (lásd első nap) állapotában határozta el, hogy valamit csinálni fog. Úgyhogy hozott három cserepet, meg valamennyi földet bele. Aztán beledugott négy fokhagymát a középsőbe, és mikor ez így megvolt, nézte, hogy "Nőjetek már b@zki". Persze közben a másik két cserépbe már tervezte, hogy milyen  magokat fog ezzel a lendülettel ültetni (az elképzelés kimerült abban, hogy "fűszergenyó"). A figyelmes olvasó kedvéért, aki megnézte a képen zöldellő dolgokat, és netalán elgondolkodott, hogy ez egy hét alatt hogy a fenébe lett ilyen zöld, elárulom, hogy sehogy. Több dolog együtthatásából végül vettünk a boltban egy metélőhagymát meg egy bazsalikomot, plusz a félig haldokló, gyökeres salátamixem is fogta és beletette a cserepekbe. Többek közt azért, mert megörültem, hogy talán ha ketten figyelünk a növényekre, akkor kevésbé halnak ki, mintha csak én gondoznám őket (ez cserébe egy súrlódási pont, mert most ez Mulué ugyan, de én nem akarom hogy meghaljanak szegének, Mulu meg úgy van vele, hogy az erősebb majd életben marad (hogy ez virág vs. virágot vagy Mulu vs. virágot jelent, az még kérdéses...)

Szóval vannak szép növényeink, meg ilyenek. Amúgy odakint is fogta magát, és konkrétan berobbant a természet, csak így, hogy bumm-saka-laka, és tessék, hóvirág meg krókusz. Nárcisz még éppen nincs de bújuk kifelé.

Amúgy két héttel ezelőtt még ilyen hó volt:

Miközben megírom a cikket, amúgy szabadnapunk van. Kellett is már, nekem mindenképpen. Kicsit átvettem az irányítást a villa fölött, ami egyrészről tök jó, mert élvezem, másrészt viszont fárasztó. Meg tavasz is van (hallottam mendemondákat tavaszi-fáradtságról meg hasonlók), vendégek is gyakrabban jönnek...

Ja, a héten amíg Mulu nem telefonozhatott, három dolgot adtam neki feladatba: ki kell találnia valamit és megépíteni, ki kell próbálnia valami kreatív dolgot, mondjuk a festést (Grieto amúgy is meg akarta tanítani már festeni, mármint olyan rendes képeket, meg minden), illetve ki kell találnia, hogy mit akar tanulni vagy dolgozni. Nos, mondjuk úgy, hogy magamból indultam ki, és innentől kezdve ez az egész dolog megbukott, mármint háromból két feladat fixen csírájában holt volt. Az elsőre kitalálta, hogy baltanyelet fog csinálni. Amikor megkérdeztem, hogy miért nem valami bonyolultabbat, vagy mondjuk bármi "haszontalant" (értsd: művészit, aminek a megcsinálása érdekes, nem az hogy használni fogjuk), azt válaszolta, mert az értelmetlen, mert nem fogjuk használni. A kérdésemre, hogy mikor fog egy baltanyelet használni, venni rá fejet és aztán mit akar csinálni majd vele, nem tudott válaszolni, így valahogy elsikkadt, hogy megcsinálja, lévén végtére ez is hasztalan... A festés csípőből nem fekszik neki, a képzeletetekre bízom, hogy hogyan zajlott az, ahogy erről megbizonyosodtam. Viszont kitalálta, hogy mit akar tanulni: ápoló szeretne lenni. Mármint nem szeretne, de ez az, ami logikájának és képességeinek megfelelő szerinte. Ezen felbuzdulva (mármint azon, hogy kitalálta, mit akar tanulni), én is megvilágosodtam (vasalás közben, esküszöm csak belém csapott), hogy én meg dietetikus szeretnék lenni. Amúgy is autodidakta módok kiműveltem magam a cukorbetegség-és ezzel járó betegségek - diétájából, hozzácsapom még a többi kismillió dolgot és még emberekkel is foglalkozhatok (meg tarthatok Főzős workshopokat. Azt mondjuk így is tarthatok, de úgy még tudni is fogom, hogy mizu, főleg, ha egy szakács-cukrász szakmát is leteszek). Már csak a nyelvet kéne tanulni.

Azt meg momentán egy hete nem tanuljuk. Eddig leültünk, hogy nyelvtanozunk, de aztán a nyelvtanulás is leült, mert tudunk egy csomó szabályt, de használni nem megy. Tehát akinek van ötlete nyelvtanulásra, kezeket fel, minden ötletet szívesen veszünk. Cserébe itt egy kutya az ablakban, csak mert cuki:

Elmentünk sétálni, és itt minden ablak nagy, és mindenhova belátni (Erikáéktól megkérdeztük, hogy akkor hogy élnek nemi életet az emberek, az volt a válasz, hogy behúzzák az ablakot. Azóta minden behúzott ablakról az jut eszembe...). Az egyik nagy ablak mögött meg egyszer csak megjelent egy kutya és tök cuki volt, szóval lefotóztam.

Ezt a két legutolsó bejegyzést már egy kicsit naplósabban írtam, és tetszik, úgyhogy valószínűleg így marad. Visszaolvastam az elindulásunkat, és nagyon izgi volt egy picit újra élni, úgyhogy mostantól magamnak is írom, emlékbe, hogy aztán pár év múlva, mikor házunk, egzisztenciánk és gyerekeink vannak, majd vissza tudtam olvasni, hogy honnan indultunk. (Vagy legalább tudjam, hogy miről ábrándoztam, ha nem is lesz meg.)

P. S.
Erikáék elmennek egy hétre Svájcba egy ismerősükhöz, addig mi leszünk csak itthon. De cserébe jön egy csoport, akik pár napra kiveszik a villát, szóval mi se leszünk itthon, hanem megyünk kirándulni, majd lesznek képek (a vonatjegy már megvan).