A nap további részében vidáman festegettünk, onnantól uncsi is volt mindezek után...

A kép illusztráció, már nagyon régen szeretném hasznlni, de semmihez nem passzolt. Ehhez a cikkhez se, de legalább hangulatot ad...

Az úgy volt, hogy nemrég Johnny, az angol szerelgette a füstjelzőket (merthogy Griero a hagymalevesem vagy két hete éjjel a tűzön hagyta (hajnali nasika), hajnalig füstölgött és szenesedett a fazékban, amíg valaki fel nem kelt reggelit csinálni. És a füstjelző a vágható füstben meg se nyikkant. Tehát meg kellett szerelni, és így az összeset a házban lecsekkoltuk, vagyis Johnny csekkolta ). És a szerelésnek része volt, hogy mindegyiket elindítsa, tehát két-három napig minden nap szólt párszor a tűzjelző, és mindig tudtuk, hogy Johnny csinálja.

Én meg ma reggel, félálomba kómásan meg se kérdőjeleztem, hogy nem Johnny csinálja a sípolást a füstjelzővel, hanem tényleg füst van. Túlélésből elégtelen, mert olyan simán visszaaludtam, mint a bunda. Olyan 9 óra körül lélekszakadva jött fel Paul, ő ébresztett minket. Igazából csak figyelmeztetett, hogy nincs elektromosság, meg valami... Mulu meg épp álmából felriadva azt értette, hogy csak lekapcsolódott a biztosíték, és elkezdte magyarázni, hogy merre kell visszakapcsolni (Paul kicsit régebb óta itt van, és ezermester titulusban, tehát tuti ő is tudja, jobban mint mi, de hát reggel volt, na.) Ő közölte, hogy tényleg tudja, hogyan kéne visszakapcsolni az áramot, de elektromos tűz volt a konyhában, szóval nem fogjuk. Itt már felfogtam én is, hogy tűz és konyha, úgyhogy kisköntösben és pizsamában elindultam lefele, hogy hát mi történt? Aztán a tűzoltó bácsik visszafordítottak Erikával egyetemben, hogy ez itt kicsit veszélyes (a poroltó habja nem a legegészségesebb, meg kicsit magas a szén-dioxid szint) szóval menjek inkább vissza a padlásra, majd írnak ha van valami. Kicsit később a tűzoltók kiküldtek mindenkit, hogy átnézzék a házat, addig a Pavilonba mentünk teázni. (Ja, igen: Rosie elhagyta a villát, hazament Venezuelába, Paul nemsokára követi - összeházasodnak meg ilyenek, - tehát a kis házukba Johnny és Olesya költözött, ők vendégeltek meg minket a reggeli teával).

Mikor a tűzoltók elmentek, jött Erika is. Közben Paul elmondta, hogy az történt, hogy a sütőt reggel bekapcsolta (mármint Paul), sütött kenyeret, aztán lekapcsolta a sütőt, de az nem kapcsolta le magát mégsem, és random öngyilkosprogram kerete között felgyújtotta magát belülről. Erika meg elmondta, hogy a konyhába most nem megyünk, mert egyrészt szellőzik, másrészt a poroltó habját majd egy takarítócsoport jön kitakarítani, szóval hogy ne hordjunk szét, azért se megyünk oda (a tegnapi sütim tetemét azárt megnéztem, hátha volt valaki olyan okos, hogy betegye a hűtőbe, de nem... szóval sajnos ehetetlen. Mondjuk sokkal szomorúbb, hogy a konyha minden elektromos eszközétől elvileg meg kell szabadulni, mert a poroltó habja tönkreteszi őket...)

Túltéve magunkat a dolgon (Erikáék nagyon jól kezelik a dolgot, én ilyen esetben már régen idegbajt kaptam volna a helyükben…), elkezdtük a napot. Takarítgattunk szépen – kb. mint egy naposcsibe, megzavarodva a világtól, hogy most merre is kéne indulni – amikor megszólalt a légvédelmi riasztó. A reggel történtek fényében egy kicsit beszartam. Fel se fogtam szerintem, hogy mi van, ha tényleg komoly a dolog, inkább amolyan "bassza meg ez a nap: felgyullad a konyha és most még bombáznak is…" Egymásra nézve Muluval - Ő is pont ezt gondolta - elindultunk keresni valakit, hogy most ez micsoda (közbe niiiiii-nóóóóó… niiiiiiiii-nóóóóóó…), Erikáék sehol, Paul végül előkerült és mondta hogy ha a hónap első hétfője van, akkor ez csak a szokásos riasztópróba. Először amikor hallotta anno, ő is beszart, de nyugi (és tényleg a hónap első hétfője van), nincs gáz. (Tök vicces, hogy múlt hónapban pont hétfőn érkeztünk este, így egy hónapunk volt, amíg megtudtuk, hogy ilyen is van itt).

Na, ezután már tényleg csak unalmas nap volt, festegettünk meg hasonló, de sziréna után úgy voltam, hogy muszáj blogot írjak, annyira abszurd volt számunkra…

P. S.
Tegnap elmentünk Hengelo-ba biciklizni. Nem is indult túl érdekesnek, és egy egész bejegyzést nem kap, de olyan hihetetlenül cuki parkot találtunk, hogy az valami hihetetlen. Képek a képeknél!