Ha már Hollandia, akkor ki nem hagyhattuk a fővárost a vörös lámpás negyedével, a coffe shopjaival, csatornáival és minden egyéb turistalátványosságával, amit kihagytunk mert nem érdekelt - mondjuk a fentieken kívül nem tudom milyen látnivaló van még a városban. A szex múzeum mondjuk. Az király volt.

Elmélkedés a holland közlekedésről:

Erikától kaptuk a vonatjegyet (mivel nem értünk annyira hollandul ezért segített neten megvenni, aztán mivel ügyik voltunk egy különvacsora-szervírozásban, ez volt a jutalom, ha így mondjuk), ami egy egész nap bármikor felhasználható, Vordentől Amszterdamig (kb. 100 km) szóló felnőtt jegy volt, fejenként 19 euróért oda-vissza. Az ár csak az összehasonlítás miatt releváns. (Ha Magyarországot nézzük: Bp.-Miskolc táv felnőtt jegy 4000 Ft körül van, igaz a távolság kb. 200 km). Amikor megláttuk, hogy ez két átszállást (Vorden - Zutphen - Arnhem - Amszterdam) jelent mindegy, hogy mikor indulunk, egy cseppet megrettentünk, de a gyakorlatban az átszállás gyorsan és pontosan történt. Sehova nem rohantunk, emeletes vonaton is utaztunk, az állomás mindenhol szép volt, Arnhemben konkrétan a peronon voltak széltől védett üveg-melegedők. Két negatívumot tudunk felmutatni: hazafele az egyik vonat 5 percet késett (ami egy egész napos sétatúra után a nem olyan melegben nem volt olyan kellemes), illetve az emeletes vonat mosdója megegyezik a szebb magyar IC-k vécéjével, még egy fokkal kisebb is (ez tényleg negatívum volt). Külön érdekesség volt viszont, tényleg ez az átszállásos buli. A vonatok 4-6 állomáson állnak meg egy út alkalmával, és ott ingáznak, ez a magyar vízfejűséghez képest érdekes, illetve itt a legkisebb Vordennél is, amikor felszálltunk, szinte tele volt a vonat reggel 7 órakor. Tehát használják őket (ugyanezt a hasonló méretű Szikszóhoz viszonyítva már nem látni), és ez megint szokatlan volt. Megjegyzem, a vasút fenntartása és működtetése nem az állam dolga, ki van szervezve több cégnek (ergo nem csinálnak olyat, ami nem éri meg, és ha nem használják a vonatot, az rohadtul nem éri meg, lást a magyar példát).

Az utazás alapvetően pozitív élmény volt, sötétben mentünk, sötétben jöttünk, a külvilágból nem sokat láttunk sajnos. Amszterdam meg váo.... Mixeld össze a holland kisvárosok házait, egy kicsit nagyobb kiadásban, hozd Velence csatornáit kevesebb romantikával és gondolák nélkül, mindezt repítsd el 100 évre előre a jövőbe (na jó, nem olyan modern, mint egy sci-fiben, inkább a ma fellelhető legfejlettebb technikai eszközöket képzeld el - működőképesen), és fűszerezd meg 4 millió emberrel (860 ezer ember él a városban, 1.400 ezer ember él a város területén és 2. 400 ezer a nagyvárosi területen él) meg egy rakat turistával. Mulu szavaival megfogalmazva az egész egy nagy emberi érhálózat. Reggel még kellemes volt, délután már-már elkapott a túlzsűfoltság érzése, de a terek azért elég nagyok, hogy ne legyen vészes.

A város felfedezésében a gyalogos "vesszünk el és lukadjunk ki valahol" elvet követtük. Megpróbáltam felrajzolni google mapsen, hogy merre jártunk (mert közben azért néztem a térképet, hogy ne vesszünk el annyira, csak amerre Erikáék ajánlották, hogy érdekes), de olyan vargabetűket írtunk néhol a kis utcákban "miért ne" alapon, hogy szerintem lehetetlen vállalkozás lenne. A centrumi vasútállomástól indultunk, a vörös lámpás negyed  irányában, aztán délnek, a csatornák háromnegyedét követve az óváros részhez, át a virágpiacon (a kedvencem a konzerv tulipán hagymák voltak, és a "marihuána kezdőcsomag") aztán találtunk egy hatalmas parkot (mivel hatalmas, ezért nem volt nehéz megtalálni), a főutcán vissza (az az utca tetszett a legkevésbé, ahol a plázák drága ruhaboltjai valahogy egymás hegyére települtek úgy egy kilométer hosszan, kétoldalt, és elég nagy volt a turista koncentráció is), meglátogattuk a szexmúzeumot (ezt mindenképpen meg akartuk nézni), közben megtaláltunk az iráni kommunista párt tüntetését, mellette jógázók csoportjával és galambokat etető és galambeledelt áruló hajléktalannal (legalábbis hajléktalannak néztük, lehet, hogy nem volt az). A múzeum után újra elmentünk a vörös lámpás negyed felé, hátha kinyitottak már a lányok így délután (hát nem nagyon... de párat azért láttunk), aztán sötétedés fele már elég fáradtan inkább néztünk egy vonatot és hazajöttünk. Estére olyan fáradtak lettünk (én legalábbis nagyon) hogy meg se akartam mozdulni (a lépésszámlálóm szerint olyan 30.000 lépést tettünk meg... ma fáj is rendesen az a 15 kilométer).

Persze találkoztunk magyarokkal is, vagy legalábbis hallottuk, hogy magyarul beszélnek. Voltunk coffe shopban (csak kávézni), a park tényleg egy élmény volt, nagyon gyönyörű. Mulunak új életcélt adtam: hivatásos kutyasétáltató lesz, ha nagyvárosban fogunk élni (igen, van ilyen...). Elmentünk a  múzeumnegyedbe, bár itt egyrészt volt, ahol az utcán lógott a sor, másrészt valahogy egyikbe se akaródzott bemenni (értem én, hogy Rembrant, de nem egy villámlátogatáson akarom megnézni a másik nyolc múzeummal). A piros lámpás negyed nem volt nagy szám (este 10-kor kezdődik a munka), de cserébe utánaolvastam a magyar cikkeknek erről (amikben vagy a prostitúció magyar áldozatairól van szó, vagy arról, hogy turistaként milyen és inkább ne fotózz, mert a csatornában kötsz ki). Amúgy a képeknél, akit  érdekel részletesebben, az megnézheti, hogy merre voltunk, jegyzetekkel.

És estére úgy éreztem, hogy elmúlt az az "olcsó vagyok én ide" érzésem, amiről az antropos interjúban szó volt (kb. hogy egy ekkora országban én nélkülözhető vagyok, kívülálló és másodhegedűs). Lehet, hogy köze van ahhoz, hogy regisztráltunk az országban. Vagy ahhoz, hogy olyan sok galériát és hogyismondjam... értelmetlennek tűnő, de a jóléti-fogasztói társadalomban megélő egyedi dolgokat áruló boltokat láttunk, én meg kreatív is vagyok (nemrég decoupageoltam Erikáéknak egy asztalt, és szerintük el lehetne adni...). Szóval valahogy ez a kis rosszérzésem is elmúlt. Talán kezdünk beilleszkedni és tényleg otthonunkkénk tekinteni az országra.

P.S. 
A hét híre, hogy a pavilonból szaunát akarnak majd csinálni Erikáék.
Finnországból ez az egy, ami Mulunak rettenetesen hiányzott. Ezt megfejeli, hogy a holland nyelvben nincsen "der die das", mint a németben (tehát a nyelv is könnyebb). Azt hiszem, ritkán lehetne valami tökéletesebb.