Ja. A holland Mikulás, akarom mondani Sinterklaas, Spanyolországból érkezik, fehér lovon, december 6.-ára virradóan. Kitesznek neki répát (mármint nem neki, hanem a lovának. Ennek megfelelően gondolom nem a Mikulás dagi - tej+süti helyett répa), és hozza a kis fekete manóit. Vagy krampuszait. Vagy a Fekete Pétert, csak sokat. Akik tényleg feketék, ami nem túlságosan polkorrekt egyes hollandok szerint, így tüntetnek a manók ellen. De a Mikulás azért jöhet.

Na jó, akkor most előlről. Elmentünk szombaton a várhoz. Vagy kastélyhoz. Egykutya. Szerintem Vordenben ha van valami, az csak szombaton és csak A Várnál van (ez az az egyetlen nagy kastélyféle, ami látogatható, de mi még mindig nem voltunk odabent), ezen kívül az egész városban nem történik semmi... Mi jó előre tudtuk, hogy jön a Mikulás. Mielőtt Olasya és Johnny meg mi ölre mentünk volna, hogy melyikünk kap "szabad napot", mert mindenki látni akarta a mikulást, bejelentkezett egy csoport, szóval egész hétvégén henyéltünk (és ahelyett, hogy blogot írtam volna, végignéztem a Gengszterkorzó című csodálatos sorozatot - ezennel is ajánlom mindenkinek. Addiktív.), tehát együtt mentünk megnézni a Mikulást.

Előre megtudtuk, hogy itt nem finn Joulupukki-Mikulás van, hanem a Siterklaas-juk Spanyolországból jön, fehér lovon (meg gőzhajón. Nem ám holmi szánon, itt modern Mikulás van, kérem szépen), amúgy virgácsot meg magot-csokit hoz, mint nálunk. Vannak kis krampuszai is (inkább manók, legalábbis ezt a szót használták Erikáék rájuk), akik feketére festett emberek, bolondoznak, meg mindenféle csínyeket csinálnak. Ja, és dec. 6. előtt a híradóban és bizonyos tévéműsorok végén-közben beszélnek arról, hogy merre jár a Mikulés éppen: pl. nagy hóvihar volt valahol, lehet, hogy ottragad és idén nem tud eljönni. Szerintem ez nagyon aranyos, és a gyerekek tényleg várják őt. Már pár hete elkezdtek megjelenni Sinterklaas-sapkák a városban szerte az oszlopokon (nem olyan fehér bolyhos, piros sapka, hanem mint a mellékelt ábra mutatja.)

Meg a boltokban is megjelentek kis néger babák.

És ha már a néger babák (amik a kis krampuszok amúgy), el is érleztünk a holland polkorrektséghez: évek óta tüntetnek emberek a krampuszok ellen. Így néznek amúgy ki élőben:

Johnny és Paul mesélték, hogy Angliában náluk is voltak ilyen manók a Mikulással, de már régen nem láttak ilyet, talán gyerekkoruk óta. Őket hamarabb elérte a rasszizmus elleni küzdelem, minden "árnyék" ellen is. Amúgy nem akarok állást foglalni a témában, ugyanis egyrészről néger-feketére festett emberek, néger-haj parókában bolondoznak. Értem én, rasszizmus, van akinek nem esik jól látni ezt (mondjuk ha ezt egy néger ember mondaná, az hitelesebb lenne számomra, de tuti van ilyen ember is). Másrészről, ez Grieto szerint nem a barna bőrű embereket mintázza, egyszerűen ezek a manók kicsit gonosz kis krampuszok, akik szurkosak-feketék. Tradicionálisan. Én meg nem fogom eldönteni, hogy egy tradíciót meg kell-e változtatni azért, mert egy új jelentés is csatolódott hozzá. De ettől még egyesek tüntetnek. Ez meg egy régebbi cikk, de magyarul.

Maga az, hogy megnéztük a Mikulást a kastélynál, alapvetően uncsi volt. Ebben a városban minden lassú, unalmas, nem történik semmi. De tényleg. Ennek megfelelően az életünk is nyugis, stressztől mentes, és amennyire unalmasnak hangzik, pont annyira nem bánom. Olyan kis kikapcsolódós-nyugis. Ezt azért írtam le, hogy érthető legyen, hogyan lehet élvezni egy olyan kis semmi dolgot, mint kisétálni, megnézni, hogy megint nem értünk semmit a rendezvényből, mert minden hollandul van. Tömegnyi gyereket és felnőttet látni a Mikulás körül, akihez mi nem megyünk oda, mert amellett hogy úgyse értünk semmit, tényleg sok a gyerek, nekik amúgy is élmény, mi meg látjuk messziről is. Aztán megunni az egészet, elmenni pónit etetni, visszafelé sétálva meg izgalomba jönni attól, hogy a Mikulás fehér lovon végig vonul Vordenen, a krampuszai meg mézeskalcs-ízű kis műzlifélét szórnak-adnak mindenkinek. Aztán boldogan hazamenni és teázgatni az ágyban.

Két lehetőség van, ha olvas minket valaki. Vagy rohadtul unalmasnak találja az életünket, vagy mivel távoli dologról van szó, minimálisan érdekesnek. Szerintem az előbbi a gyakoribb. De olyan jól érezzük magunkat. Szeretek itt élni. És a héten elvileg végre megnézzük Amszterdamot is.

P. S. 
Holnap megyünk regisztrálni. 
Mármint magunkat, a  Villa Zilverlindébe, hogy itt élünk, Hollandiában.
Ezennel hivatalosan is elkezdtünk letelepedni...