Egy hónapja érkeztünk Hollandiába. Oké, ha pontos akarok lenni, akkor már kerek egész 34 napja, és ami az illeti, összehasonlítva a finn dologgal, sokkal jobban érezzük magunkat. Reméljük, a hostunk is. 

Nem tudom, miért ezzel kezdtem, csak úgy eszembe jutott. Az a helyzet, hogy megint olyan érzés, mintha egy életet leéltünk volna ebben az országban, de minimum 2 éve érkeztünk volna. Ehhez képest 2 hónapja indultunk el, kereken. Nagyon furának tűnik, én meg olyan öregnek érzem magam. Szabályosan meg is öregedtünk, így belegondolva, és ez néha sokként ér. Egészségesen táplálkozunk, mozgunk, nem iszunk (úgyse mondunk újat azzal, hogy az egyetem masszív alkoholizmus volt), megnyugvás és tervek. 2 hónap, hölgyeim és uraim, és felnőttünk. Talán...

De nem ma!

Hát olyan boltot találtam, hogy azt hittem eldobom az agyam (és újra lelkesedem, mint egy kisgyerek...)! Képzelj el egy turkálót. Mondjuk olyan nagyobb, Háda félét, ahol ruha és cipő mellett még textilt, plüsst, ékszert, esetleg háztartási dolgokat is kapsz. Az utolsóval túllőttem, igaz? Ilyen nincs is. Hát itt dehogyisnem hogy van!

Várj, mutatom: 

Elég kevés dolgot tudnék felsorolni, ami itt nem található meg. Esetleg múmia nincs, de erre nem vennék mérget.

Jól van, nem egyedül találtam, Erika mondta, hogy menjünk el a Kringloopwinkel-be, mert Mulunak elszakadt egy pulóvere munka közben, szóval legyünk szívesek, vegyünk neki újat, és kifizetik. Ajánlja a fent említett boltot, mert olcsó (tehát a pulóveren kívül is nézzük meg), jó (ő is hetente jár ide és mindig talál valamit), meg miután bemutattam a tündérkés kabátomat (ő meg a hasonlóan elvetemült rózsaszín cuki-muffin kabátját és lelki társak lettünk - de legalábbis az ízlésünk egyezik), közölte, hogy nem hagyhatom ki ezt a boltot, mint élményt. Mielőtt elmentünk volna, rákerestünk, hogy mi is ez egyáltalán (ezt találtuk. Így utólag teljesen egyezik a leírás, bár másik városról szól, illetve pocsék állapotú ruhákat itt nem találtam.) Mulu a cikket olvasva közölte, hogy nem tehetem be ide a lábam. Vagy maximum egy dolgot vihetek haza...

Tehát szót fogadva, hogy nézzünk körül pulcsi ügyben, útra keltünk. Gondoltuk, akkor már megnézzük az elvileg minden szombaton a templomnál lévő piacot. Nos, ezt nem találtuk meg, bár a templom a helyén volt. Aztán elmentünk végre az egyik kastélyba a nyolc közül, vagyis bementünk volna, de 12 euróért fejenként még nem volt kedvünk (kívülről amúgy szép), aztán elmentünk boltba (már két napja nem voltunk vásárolni, esküszöm hiányzott) és úgy mellesleg hazafele beugrottunk ebbe mindent-bele-turiba (50 méterrel előtte amúgy megkérdeztünk 2 embert, hogy hol van a bolt, de egyikük se tudta... aztán csak ott termett). Egy kicsit lepukkant raktárnak néz ki kintről, az ajtóban van egy két dolog, meg bent, az előtérben is (mondjuk egy babakocsi meg egy fűnyíró, meg 8 zsák felaprított fa), jobbra fel kell menni egy lépcsőn (a lépcsőfordulóban is eladó képek) és a lépcső tetején van maga a bolt. (A hollandok érdekes népség: nem nagyon lopnak. Miután a biciklit Erikáék csak legyintettek, hogy nem kell lezárni, ha megyünk valahova és letesszük, meg se lepődtem, hogy a bolton kívül - ember meg ugye csak egy emelettel feljebb - csak így dolgok vannak, és még ott vannak.)

Bementünk, én meg máris elkezdtem mantrázni, hogy "nekem nincs szükségem semmire, egy pulóverért jöttünk". Amúgy találtunk is. Meg cipőt, meg kabátot, meg szobabiciklit (ez kevésbé dobogtatta meg a szívem, mint a cipők), és úgy am block mindent IS találtunk. De csak a pulóvert vettük meg... (De innentől szombati program lesz itt körülnézni, azt hiszem. Mulu még nem tudja... vagyis, most már igen...) Készítettem pár képet is, de nem hiszem, hogy vissza adja az egész élményt: polcnyi bögrék, saroknyi társasjátékok, egy szobányi ágykeret és matrac, egy másik szobányi IKEA stílusban bemutatott  nappali, az ablakpárkányon porcelán baba sor, a kasszánál meg a kedvencem:

Ez a kép a kassza melletti falon készült. Ez az egyetlen, ami nincs kis sárga címkével árazva a boltban. 

Ez a bolt tényleg egy kincsesbánya. És elvileg minden héten cserélődik az árú nagy része (Erika szerint), illetve kategorikus leárazások vannak random (az eladó szerint. Most az asztalokon volt a sor). És hogy vannak az árak? Egy cipő 4-10 euró között, a bútorok 5-50 euró között (éjjeli szekrények 5 euróért, az étkezőasztalok most 25 euró körül voltak, az 50 eurós az egy nagyon gyönyörű, antik hatású szekrény volt), az apróságok meg van, hogy centekért. Gyors fejszámolással az ámuldozás közben azon is ámuldozni kezdtem, hogy szerintem olcsóbb, mint otthon egy turi. És ami azt illeti, jó minőségűek a dolgok. Néhol kopott egy-két dolog, de mind rendben van ezen kívül. Hivatalosan is ez lett az új kedvenc boltom. Már csak egy tisztességes Hobby boltot kell találjak, és teljes a boldogság. 

Update: mint megtudtuk, megtaláltuk az EGYIK Kringloopwinkelt. Van egy másik is, éppen az egyik mellett. Szóval legközelebb oda is megyünk!...

P. S. 
Nemrég ugye találkoztunk azzal, hogy Magyarország aranyat tartalékol, mint egy rettegő mókus tél előtt, és hát szeretném idetenni ezt és ezt a videót a kép teljessége érdekében. Ettől még az a pénz, ami jelenleg aranyban csücsül (vagy majd fog), sokkal hasznosabb életet is élhetne, de ez egyéni vélemény. (Mulu: Az arany konzervál, a befektetés lehetőség. Magyarországnak meg kurva jól jön hogy konzerváljuk a szart.)