Szia Mindenki!

A mai bejegyzést Magyarország kormányának küldöm, aki fogja és bevásárol aranyból.

Geci képzeljétek már el,hogy milyen elalvult a kibebaszott aranyba fektetni. Kitermelik, és nem is nehéz kitermelni, mindig változik az ára, ha krach van, akkor senki nem fog akarni aranyat venni. Induljunk ki 2006os válságból. 970,484,800 EURÓ, amit most aranyra váltottak (napi árfolyamon számolva, 2018. okt. 16. 15:00). A lakástakarékokat meg most vágják meg. Kérdem én, melyik a jobb 1 országnak v 1 nemzetnek, ha az állampolgárok szépen lassan modernizálni tudják putrijukat, állami segítséggel, támogatással, vagy hogy ha van az államnak aranya? Hát döntsétek el ti. Arról nem is beszélve, h kamatot emelni baszott az állam, amikor kellett volna, inkább lenyeltünk 5 pontos zuhanást laziba, mint hogy mondjuk ezt az összeget felhasználtuk volna ide. Ok, extrém példa, de na, értitek. Ezt az összeget kb. bármi másra lehetne használni. Csak a vezetés a kézzelfogható dolgokban hisz. Kérdem én, akkor mi a faszomért nem értékes, nehezen termelhető fémet vettek, amire szükség lesz krach esetén is? Ezen fémeket válság esetén kicsit nyomott áron eladva simán tudnánk finanszírozni az állam működését mondjuk. A kancsal vezér 1 fasz.

És most franciául:

Imígyen szólott Mulu, mert már rég tette. És mert bár nem vagyunk Magyarországon, roppant érdekes figyelni még mindig a híreket (illetve Mulunak, én inkább passzív elszenvedőként vagyok képben) és persze összehasonlítani az országgal a helyzetet, ahol éppen tartózkodunk.

Aki most azt várja, hogy hosszas elemzés készült arról, hogy a hollandok mibe fektetnek be, vagy hogy áll a gazdaságuk, az tévedni fog. Ez még nincs kész, és nem is biztos hogy valaha napvilágot fog látni, a Finn példákkal is baromi sokat szenvedtem, aztán fogadjunk senki nem nézte meg a hivatkozásaimat...

Szóval cserébe: voltunk Zutphenben!
(Képek a "Képek"-nél, azért van mindegyiken csak Mulu, mert mindig én fotózok. És most mindent fotóztam, csak szólok előre.)

Íme a kép, hogy kb. ez mit is jelent. Olyan 25 kilométert.

Tegnap úgy döntöttünk, hogy mivel hirtelen szabadnapot kaptunk (egy kicsekkoló vendég volt mára, szóval mondjuk, hogy nincs mit csinálni, így miért ne alapon day off lett), ellátogatunk valahova, és már nem is tudom, hogy lett ez éppen Zutphen. Előző este tehát szépen felkészülve csináltam ebédet (egy egész napos utazásra pakolva, aztán kiderült, hogy ez nincs is olyan messze), nasit, meg hogy kb. merre kell menni, hogy ha reggel hatkor kómásan elindulunk, akkor se legyen gond. Minek hatkor? Én is ezt kérdeztem. Így lett reggel 7. Aztán 8 lett lett az indulás tervezett ideje. A valóságban ez fél kilencre esett, szóval kóma nem volt, de a mindennapi 8 óra alvás igen. (Az néha 10 óra is. Imádok itt lenni.)

Mulu és a biciklizés kapcsolata ambivalens. Nem szeret biciklizni a biciklizésért, de mint haladási eszköz, ha valahova menni kell, akkor megfelelő, és mint utólag kiderült, élvezhető is a számára. Szóval most minden rendben volt. És kell egy saját bicikli. Amik a hostunknak vannak, amolyan "közös lónak túrós a háta" módon működnek, tehát mindegyiknek van handicap-je, amit meg lehet szokni, de abban az országban, ahol az öreg bácsi is leteker téged, mert kicsit jobb biciklije van, ahol mindenhol bicikliutak vannak és a távolságok szintjén is elég ez a közlekedési forma, na, oda szerintem elfogadható kiadás egy biciklire való valag pénz. Belejöttünk a biciklizésbe, mint kiskutya az ugatásba, na.

Magában a városban nem csináltunk semmit. De tényleg. Sétáltunk, bicikliztünk, és ámuldoztunk. (Komolyan. Képek. Gyönyörű!) Én nem bírtam ki, minden utcában megjegyeztem, hogy 1, Milyen szép! 2, Úristen de gyönyörű! 3, Itt akarok élni! 4, Hogy lehet ez ilyen CSODÁLATOS!. Mulu csak néha szólalt meg, hogy tényleg gyönyörű. Bejártuk az óvárost. Mindenre régi épületre azt hittük, hogy templom, aztán mikor odaértünk, volt amelyik könyvtár lett. Az építészeti datálásuk is tök érdekes volt. (1586-1601-1618) Egy csomó hasonló időben készült. Képzeljetek el egy icipici várost (nem hiszem, hogy túl nagy volt, egy ma se hatalmas város az 1600as években.), ami ilyen sűrűn épített templomféle épületeket úgy, hogy kőbánya nemigen van a közelben (segítek: KURVADRÁGA egy ilyet felépíteni. Csak jelezném). Amint Mulu utána néz a történeleme és a gazdaságnak, lehet lesz belőle bejegyzés, de milyen érdekes, hogy a görög isteneket fejből vágom, ami oké, alap, de tök haszontalan, arról meg fingom sincs, hogy Hollandia (a példa kedvéért, de betehetnénk még pár országot) milyen történelmi háttérrel lett ilyen zseniálisan élhető. Ja, megvan....

...ide a kanadaiak jöttek 1945-ben, nem az oroszok....

Találtunk egy folyópartot (nem mintha nehéz lett volna megtalálni. Tök véletlenül egy utcával tovább mentünk...), és egy emlékművet a spanyoloktól való függetlenségi háborúhoz. Az egész egy kis kialakított folyó szabdalta területnek tűnő, kézzel mozgatható "gátakkal" tűzdelt roppant cuki (nem cuki. Tudom. De annyira édes!!) dolog az egyik fele, a másik pedig pontosan nem tudom, hogy mit jelképez, de egy három lépcsős zubogó, ahol mindegyik zubogóban végtelen jelben kavarok a víz. Baromi jó! A folyó kevésbé volt érdekes, emellett az interaktív emlékmű mellett (max. azon csodálkoztunk, hogy milyen alacsony a vízállás), amit valószínűleg a gyerekeknek is találhattak ki (bennem meg se fordult, hogy megmozgassam a "gátjait", Mulu meg rögtön ezzel kezdte. És még én vagyok a gyerekes...)

Elmentünk egy kávézóba is. Szerintem nekem passzióm minden városban meginni egy kávét, ahol vagyok. Meg hát mit csináljunk, ha délre körbe néztük a várost. (Az óváros része gyönyörű és egyforma. Aztán mivel olyan gyönyörű, bejártuk az egészet. A külvárosibb, modernebb rész is szép, a maga nemében gyönyörű, de ezt nem értékelem annyira, így csak egy részt néztünk meg, pont annyit, amennyi ismétlés még elviselhető.) Szerintem Hollandiában minden egyforma, minden pontosan kiszámolt és minden unalmasan működőképes. (Persze itt is láttunk egy kátyút. Jól le is fotóztam, de ez is csak ilyen "Finn-kátyú" nem rendes "Magyar-kátyú"). Szóval kávéztunk,  bebizonyítottam, hogy a tájékozódási képességem ugyan nem a legrosszabb, de van egy határa (egy szép vargabetűre kormányoztam magunkat hazaindulás címen), és kettőre már itthon is voltunk. Azzal együtt, hogy visszafele megmutattam Mulunak, hogy merre szoktam biciklizni. Ja, a kávé leírását felejtem el másodszor is: nem volt angol nyelvű menüje a helynek, de cserébe nagyon kedvesen elmagyarázták, hogy melyik holland krákogós kiírás mit takar. Végül két normál kávénál maradtunk ("just cup of coffe") 5 euróért, és belegondolva, amit kaptunk, azt megirigyelhetné Budapest bármelyik kávézója (ugyanazon az áron...). Mulu is kezdi élvezni a dolgot. Meg azt is, hogy Hollandiában van 35 szálas Pall Mall MEGA. Onnan tudom, hogy találtam egy dobozzal (hashtag Sziget after?)

És hogy miért kötöttem össze mindezt az MNB aranyfelvásárlási dolgaival? Nos, semmi különösebb oka nincs. Ez volt az, ami hazaérve fogadott és egy kicsit röhögésre és méltatlankodásra sarkalt (a lakástakarék megszüntetése mellett). Tudod, ilyenkor, mármint amikor valami ilyesmi érzelmi reakciót kiváltó hírt olvasunk - vagyis olvas Mulu, aztán elmondja nekem és néha én is elolvasom -, összenézünk, és valamelyikünk megjegyzi, hogy milyen jó is, hogy eljöttünk. Persze, bele lehet ebbe a mozzanatba kötni, rengeteg indokkal, nem is emiatt hoztam ide, hanem elmesélni, hogy mennyivel jobban érzem magam külső szemlélőként, mint aktív részesnek érezve magam....

Szóval haza nem megyünk, ez biztos, az pedig, hogy Hollandiában maradunk-e, egyre biztosabb, hogy igen. Van az unalmas kiszámíthatóságában valami gyönyörű, megnyugtató és biztonságos.

Kiegészítés: Zutphen anno kereskedelmi központ volt, erre fel a sok épület. Mai napig van egy központi szerepe, nem sokkal nagyobb ugyan, mint Vorden, de nagyobb és több bevásárlóhellyel, iskolákkal rendelkezik, na meg már a Német határon is ki van táblázva.

P. S. és Mulu
Mennyivel többet érne, ha az állam az aranyra költött pénzt feltenné a piros 47-re Monte Carloban...
Ha vesztünk nem változik semmi, ha pedig nyerünk...
(Egy kis Bödőcs)

P. S. P. S.
Igen, az utóirat utóirata.
Azt hittem befejeztem mára, de ez egy hosszú nap volt, és a végre egy másfél órás beszélgetés is befigyelt Grietoval. Miről másról, mint Magyarországról. Tudtátok, hogy Hollandia rajtunk röhög?
És ez nem csak vicces műsor, hanem az egyik legnézettebb köztv... 
(A videót végignézni ér, tényleg van humora)

Mulu
ÉRTITEK? KÖZTÉVÉ! BASSZAMEG, EZ AZ ITTENI MAGYAR1