Eljőve Magyarországról roppant érdekes megfigyelni az embereket. És érdekes megfigyelni magamat, hogy mit tartok szokatlannak, ezáltal rádöbbenni, hogy mi a norma otthon*.

*Az otthont lassan lehet, hogy idézőjelbe fogom tenni. Vagy elhagyom. Azon az alapon, hogy az otthon ott van, ahol élsz, ahova haza térsz. Na, most, ha én nem akarok hazatérni Magyarországra, miért ne alakítsak ki otthont és hazát máshol? (Nem csak a nagybetűs Haza hazát. De elég sokat merengek a nacionalizmuson is mostanság, majd talán leírom egyszer, ha érdekel valakit.)

Na, szóval az emberek. 

Mész az utcán, és rádköszön valaki. Ez így elsőre nem tűnik szokatlannak, ha valaki élt otthon falun vagy kisebb közösségben. A vadidegennek is köszönünk. Ám azzal ellentétben, amit otthon tapasztalni lehet, hogy 1, mivel te vagy az "új gyerek", te köszönsz először; és 2, ha nem teszed látványosan szardarabnak nézlek; avagy 3, ha köszönsz előre és visszaköszönök, akkor is éreztetem a felsőbbrendűségem; ezekkel szemben Hollandia Vorden nevű városkájában van, aki köszön, van, aki nem. Nemtől, kortól függetlenül. Biciklin és sétálva. És mosolyog, nem csak úgy tessék-lássék, hanem mint akinek jó kedve van. Még nem jöttünk rá, hogy i it az illem, de azt érzem, hogy ha a "mindenkinek köszönés", akkor nem vagyok kinézve, ha nem teszem, illetve nem rontom el a kedvét senkinek, ha nem teszem.

Hollandiában szelektíven gyűjtik a szemetet. Ez se újdonság, Magyarországon is most már megérkeztek egy ideje a szép, kék és sárga házikukák, amikben műanyagot és papírt lehet/kell/szabad(/énnemtommitkellcsinálni) tenni és gyűjteni. Itt ez általános dolog. (Mondhatnánk, hogy otthon is de az emberek felét nem érdekli, amíg nem voltak színes kukák, akkor meg végképp nem zavartatták magukat az emberek. A másik fele az embereknek meg spórolásból teszi. Az egy harmadik dolog, hogy a szelektíven gyűjtött hulladék hova kerül... Itt sokkal inkább a környezettudatosság az indok a szelektív gyűjtésre.) Általános dolog az is, hogy az üvegért, amiért nem jön a kukás, annak is külön kukájuk van. És ha megtelt, szépen elviszik a szelektív gyűjtőkbe. És ezt is használják. Olyannyira, hogy az egyik bácsi, akivel ma ott találkoztunk (egy jól karbantartott 70es ősz szerintem, Mulu szerint meg egy nagyon jó karban lévő 80 éves, szóval valahol így), tök kedvesen magyarázta el, hogy melyik kukába mi való, és a használt elem, na annak kicsit arrébb van gyűjtője.

Szóval arrébb vittük az elemeket. Láttunk közben egy párt két kisgyerekkel a játszótéren. Ha egy fél éve elképzelek egy játszóteret és összehasonlítom azokkal, amiket most látok, akkor az ön ki, hogy óhóhóó, Magyarországon sokkkkkkal jobb játszóterek vannak. Mármint némelyikek jobbak. Oké, az EU-s pénzből épültek jobbak. Jobbak, mert színesebbek, több játék van egymás mellett, tehát nagyobb a választék, csillivilli meg minden. Itt? Itt kérem a játszótér egy füves terület, egy csúszdával. Máshol egy fa piramis mászókával egybekötött csúszdával, fából, mindenféle színes festék nélkül; egy harmadik helyen pedig csak egy pár hintát láttam. Nos, belegondoltam, hogy Hollandiában, egy ilyen gyönyörű kisvárosban miért lehetnek ilyen "lepukkant" (és nem a másik féle magyar játszóterekre jellemző lepukkantságú dologra gondolj, a szockó vaslibikókával málló festékkel, hanem csak egyszerű, kevés, natúr kinézetre értett lepukkantság) játszóterek, ha ezeket játszótereknek lehet nevezni... Hát nincs ezeknek pénzük, hogy a gyerekeinknek a legjobbat adják? És ha nincs pénzük, nincs legalább EU-s pénz rá? Vagy biztos a z a legjobb játszótér, ami csillivilli és színes és modern két hónapig, amíg össze nem firkálják és tönkre nem teszik?...

Elkalandoztam. Ott tartottam, hogy láttunk egy párt, két kisgyerekkel a jelen helyzetben játszótérnek nevezett alkalmatosságok körül. Csütörtök délben. Tök nyugisan. Mindkét felnőtt. Nem akarom túlhangsúlyozni, de átsiklani se afelett, hogy mindkét felnőtt, csütörtök délben (munkaidőben), két gyerekkel (óvodás korban lévők kb.) minden látszólagos sietség nélkül játszótéren van. És, mielőtt vizualizálna bárki holmi lerongyolódott, hátrányos helyzetű családot, jelezném, hogy nem ilyesmit kell elképzelni. Jól öltözött szőke kisgyerekek voltak a szüleikkel. tehát vagy ól titkolják a munkanélküliséget, vagy itt megteheted, hogy nem dolgozol egész héten. Vagy egyéb, a pontos megoldást nem tudom, mindenesetre roppant szimpatikusnak tűnt a dolog.

A boltban találkoztunk a szelektíves bácsival, vagyis pontosabban ő találkozott velünk. Miközben én hatalmas lelkesedéssel próbáltam kisilabizáli, hogy a kenyerek melyike nem tartalmaz hozzáadott cukrot, a bácsika szintén besasszézott a boltba és először rám próbált mosolyogni, aztán mivel én el voltam merülve, Mulunak biccentett, még mindig jókedvűen. (Azt hinnéd a kenyér minek tartalmazna hozzáadott cukrot, mi? Haha! Teszem hozzá, itt könnyebben találok 1, hozzáadott cukor nélküli; 2, emellett a szénhidrátok között is minél kevesebb cukrot tartalmazó; 3, az első összetevők között teljeskiőrlésű lisztet jelző; 4, NEM malátával barnára színezett kenyeret. Igen, mindezt megtanultam hollandul is. Nem is olyan vészes a nyelv, leginkább tényleg a részeg német matrózok angoljára hasonlít).

Visszatérve a bácsihoz. De amúgy mindenkihez. Ha én Magyarországon, és szűkítsük Miskolcra jelenleg egy pillanatra. Ha én olyan emberekkel találkozom, akik kedvesek velem, vagy arra gondolok, hogy hátsó szándéka van. Vagy hazudja a kedvességét holmi társadalmi normafélék kapcsán. vagy hülyének néz, vagy ő a hülye. Esetleg valami nagyon ó dolog történt vele és pillanatnyilag boldog. lehet ez most az én szegénységi bizonyítványom, de az, hogy nem megszokott a társadalmi kedvesség, az lehet nem csak rólam mond el valamit. (*és most helyettesítsük be Miskolc helyére a legtöbb magyar települést. Én se Budapesten, se Székesfehérváron, se Miskolcon, se ahol valaha jártam és: 1, nem turista voltam, mert a turistákkal mindenki kedves hogy minél több pénzt hagynak ott; 2, nem egy csoport tagjakét léptem a "csoport területére", lásd hagyományőrzés pl.; ezeken kívül sehol se tapasztaltam ilyet. Talán hasonló volt ehhez Sopron. Vagy csak a hagyományőrzést mint összekötő elemet tapasztaltam meg így, ezt nem tudom.)

Az is nagyon könnyen lehet, hogy én látok minden szépnek. Simán előfordulhat. Beleillik a mentalitásomba, megszokott tőlem, és az új hely, új környezet, izgalmas mindennapok átszínezik a gondolataim és a tapasztalataim. De a legtöbb ilyen dolgot Mulu veszi észre, én csak leírom. Az persze lehet szintén, hogy őt is átjára az eufória, de lássuk be, erre sokkal kevésbé hajlamos, talán megbízhatónak nézhetjük ebből a szempontból.

Ja, az előző cikkekben említettem, hogy mennyire biciklivel járnak az emberek mindenhova. Egy 8.000 fős városban  van egy bicikli bolt. Amellett, hogy szerintem mindenkinek van biciklije. És elég jól néz ki:

Eszembe jutott még valami. Tegnap elérzékenyültem. Elmentem biciklizni (képek a képeknél, mert gyönyörű a környék is), és egyszer csak megelőzött egy dupla bicikli. Olyan fajta, aminél egymás mellett van a két ember, nem egy megszokott tandem. Baloldalt egy bácsi tekert, jobb oldalt meg egy néni ült, kissé féloldalasan. Talán nem az én gondolatom a helyes megfejtés a képre, de nagyon úgy tűnt, hogy a bácsi elvitte levegőzni a feleségét, aki nem telesen fitt, vagy esetlegesen testi problémával küzd, a fura testtartásból ítélve. Lehet, hogy ez valakinek semmit nem jelent, de én képes vagyok meghatódni ilyen kis apróságokon.

Ha az időseknél tartunk viszont. Grieto ma ment el az anyukájához, viszi Ultrecht-be doktorbácsihoz. Az édesanyja 90 éves. Azt mondja teljesen jól van, csak van egy kis problémája a szívével, néha kontrollra kell járnia. Ebben több dolog is érdekesnek tűnt. Egyrészt nem sopánkodva mondta. Másrészt nem úgy, mint aki nagyon aggódik az anyukájáért, tehát vagy jól van eléggé a mama, vagy nem mutatja az érzelmeit ezzel kapcsolatban (a harmadik megoldást, minthogy nem érdekli az anyja, most hagyjuk ki szerintem). Azon se bosszankodott, hogy az orvosok nem tudnak javítani az állapotán, csak kontrollra kell menni. Aztán megtudtuk hogy az édesapja is megvan még, 93 éves, és amúgy köszöni jól van (vagy neki nem most kell doktorhoz mennie). Megint egy semmiségnek tűnhet, apró kis közjáték és makrokommunikáció, de olyan sok érdekes dolgot hordoz szerintem. Mondjuk azt, hogy Hollandiában megél valaki egy második világháborút, nélkülözést, talpraállást, és megél 90 évet, látja a dédunokáit, és köszöni oké a dolog. Hozzáteszem, hogy a várható élettartam ebben az országban 80 év a férfiaknál és 83.2 a nőknél 2018-ban, ezzel 17.ek a világ országai között (Az első Japán, 83.7 év átlagéletkorral, és mondanom se kell, hogy mi egy kicsit hátrébb vagyunk a férfi 72.4 és női 79 éves várható élettartammal 2018-ban, az meg hogy manapság hány évesen halunk meg leginkább, az másik tészta. De itt egy cikk, ha érdekel valakit)

Ha pedig a hostunknál tartunk, egy kis gondolat. Tegnap elugrottak Belgiumba. Mert vettek egy házat. És most ott lesznek egy hetet. Azt nem kívánom hosszan fejtegetni, hogy ezt a marketinges munkájukból, vagy a BnB-ből engedhetik meg (csak jelzem, hogy amúgy kibérelni a házat egy napra 1000-1300 EUR. És azt mondják, ez olcsó, ezért jönnek ide ennyien. Na, mindegy.), de abban biztosak vagyunk, hogy nem "kocsibalszanak" két sörkóstolás és csokizás között. Elgondolkozunk, hogy pedig milyen kalandos is az! Pont mint a reptéren alvás. Nem is tudják, miről maradnak le. Nincs is bennük kalandvágy! 

Belegondolva, tényleg lehet ez a megoldás. Nincs a hollandokban kalandvágy. És kreativitás. Egyrészt talán, mert ha működik valami, minek menjenek nehezebb úton? Vagy kényelmetlenebben? Vagy olcsóbban, ha megtehetik? Másrészt, akiben kalandvágy volt, az mind kiment a tengerre és meghalt. (Nincs kedvem linkeket keresni, akit esetleg érdekel nézzen utána a Holland Kelet Indiai Társaságnak és a holland tőzsde létrejöttének, Mulu a hobbitörténész, nem én.)

P. S. 
Spenótot főztem. Itt a spenót nem nejlonban van a papírdobozban, hanem kicsi kockákban.
Hát tiszta cuki!