Ujabb közös bejegyzés, mert úgy gondoltam, a téma megérdemli a moderálást.

A két nővér azt állítja magáról, hogy szegények. nézzük át ezt az állítást:

Van egy házuk, nagyon sok, de 150-180 M2 alapterülettel saccra. Hitelből megvéve, ami annyit tesz, hogy egyszerre nem volt rá pénzük, de a kifűtése mellett a törlesztőt tudják fizetni. 

Két nyugdíjas él ebben a házban, az egyik emellett aktív kereső (heti 2 napban), és a házban a Bed and Breakfast 2 éve nem üzemel.

El tudnak látni két workawayert a házban. 

Az étkezésük változatos, hús, hal, nem túl sok gabona-féleség van az étrenden, egészébe véve elmondhatjuk, hogy egészségesebb, mint a magyar átlag étkezés (ez persze kulturális sajátosságból is fakad részben). Emellett ha valamit megkívánnak, meg tudják venni.

Két kutyát és két macskát tartanak, nem száraztápon.

Szauna használata (a kifűtése kb. 10 kiló fa, heti kétszer, eddigi gyakorlat alapján).

2 autót tartanak fent. Meg egy csónakot, kikötővel a Balti-tengerre.

A ház berendezése eklektikus, a régies fa burkolat romantikájával ötvözik a modernitást: az önmagát adagoló kemencerendszert, a gépet, ami kivasal helyetted, nem beszélve az egyéb, életet megkönnyítő mechanikai dolgokról: fűnyírótraktor (plusz 4 fűnyíró), magasnyomású mosó, két konyha 4 tűzhellyel/sütővel, mosogatógépek, telefonok, tabletek, laptopok és pc-k. Az eszközkészletükről elmondható, hogy ha nem találnak meg valamit, vesznek egy újat (rengeteg duplikátumuk van).

Mindemellett tudják élvezni az életet, hobbikkal, hétvégi kiruccanásokkal, a kötelező rohanás nélkül.

Ezek az emberek azért engedhetik meg maguknak mindezt, és élhetnek így, mert a finn állam egy jóléti állam, amelynek fontosak az állampolgárai. Mégis úgy gondolják, hogy Finnország, amely minden toplistán, amit fel tudunk sorolni, első, vagy ahhoz közeli helyen végez, szóval ez az ország szar. Igaz, hogy meghökkentek az országaink különbségein, (amiről itt is írtunk pl.,) nem is nagyon akarják elhinni.

Ekkor jött az első gondolatunk arról, hogy nem tudják feltétlenül, milyen jó országban élnek. Arra hivatkoznak, hogy mindaz, ami szerint Finnország jobb mint Magyarország, csupán statisztika, és mint olyan, nem ér túl sokat.

Aztán az a gondolat jött, hogy nem tudják, mi is az a kapitalizmus.

Végül inkább az nyert, hogy ha tudják is, kategorikusan tagadják és kizárják, ahogy kizárják a magyar példáinkat, lévén nem az ő problémájuk. Viszont a távolabbi problémákat (például, hogy az Arab emirátusokban bevándorlókat - bangladesiek, pakisztániak, indiaiak - dolgoztatnak szerződéses rabszolgaként; vagy Afrikában a női jogok, mint olyanok, nem nagyon léteznek; vagy az, hogy a világ nagy része éhezik, ami nyomorban tartja őket, és ezért éhbérért dolgoztathatók, ami újabb nyomort szül) borzasztónak, szörnyűnek és elfogadhatatlannak tartják.

Tudhatjuk, hogy a fogyasztói társadalom és a kapitalizmus összefonódásából az jött létre, hogy minél olcsóbb termékeket gyártsunk és a legnagyobb haszonkulccsal adjuk el (a magyarázat persze erősen le van butítva, de a jelenlegi példához elfogadható szerintem). Arra viszont, hogy a szerintük "nem is olyan jóléti" jólétük erre a kizsákmányolásra épül, nem hajlandóak reagálni. Kibebaszott nagy képmutatás. Amit szintén nem hajlandóak értelmezni és személyes sértésnek veszik a szót (nem a kibebaszott nagyot. Ezt Mulu csak nektek küldi). Az történik egyszerűen, hogy érzékeny lelküknek fáj, hogy vannak emberek, akik borzasztó körülmények között élnek, fel is háborodnak, hogy létezik ilyen, mégis minden egyes csésze kávéval, vagy akár csak azzal, hogy élnek, hozzátesznek ehhez a rendszerhez. Amit nem akarnak látni. Félreértés ne essék, nem hibáztatásról van szó. Hanem a szerepeinkről. Ez ugyanúgy igaz Magyarországra is, mert bár mérföldekkel szarabb helyzetben van, mint Finnország, a kávé ugyanúgy kávé amiért gyerekek dolgoznak. (Mulu megjegyzése: a kávéért felnőttek dolgoznak. A gyerekek bányában dolgoznak mert picik.)

 Az egyenlőségkultusz nem engedi meg, hogy mindebbe belegondoljanak, mert a gondolat azt is magában hordozza, hogy ők egy sokkal jobb, de leginkább egyenlőbb, nem kizsákmányoláson alapuló társadalomban élnek. Hihetetlenül érdekes megfigyelni, melyek azok a szavak, amit nem hallanak meg, és melyek azok, amit sértésnek vesznek, ha a kapitalizmusról beszélünk. Az pedig egy harmadik dolog, hogy mivel Magyarország az EU-ban van, nem lehet szerintük olyan rossz hely, mint a fenti példák. Amiből valahogy az következik, hogy nincs  ott probléma (de legalábbis mi nagyítjuk fel), mert nem tudják elhinni, hogy létezhet mindez (a Stop Soros, a gender studies betiltása, a Sargentini-jelentés újabb kampánya, a gettók, az egészségügy helyzete, a Paks 2 orosz hitelből, etc.).

Olyan képmutatók, hogy nem bírják elfogadni, hogy ők is tesznek azért, hogy XY mennyiségű ember nyomorban él. Ám, azon kívül, hogy sajnálják és borzalmasnak tartják, nem tesznek semmit, mondván, hogy öregek, és ők már "megtették, amit meg kellett", fiatalon. Ha kicsit gecibb kedvem lett volna, mikor ezt hallom, megkérdeztem volna, hogy szerintük hány embert mentettek meg azáltal, hogy A vagy B diktatórikus ország követsége előtt tüntettek Finnországban. A vásárlási szokásaik nem az a tipikus "mentsük meg Afrikát" vagy támogassuk a „far traid"-et dolog, vagy amit P. S. szokott mondani (ami szerintem egy hülyeség), hanem az olcsó preferálásából, az akciós és reklámozott termékek vásárlásából áll, illetve felesleges, de legalábbis nem feltétlenül szükséges dolgok vásárlásából. Tehát tipikus fogyasztókról van szó. És ezek az emberek háborodnak fel azon, azon az egy szón, hogy ha én azt mondom, hogy normális, ami a világban történik (normális, I mean rendszerből fakadó és megtörténő dolog, nem pedig preferálandó, de ezt se értették). Kezdve a gyermekmunkától, az éhezésen, háborúkon át, az amerikai komformizmusig. Mert a kapitalizmusból fakad. Ezek természetes dolgok, amikkel együtt kell élnünk, amennyiben ilyen életet fogunk folytatni. Nincsen ezzel semmi baj, minden rendszernek vannak olyan elemei, akiknek szenvedniük kell a többség (vagy kisebbség) jólétéért. Egyszerű példa: ha egy kukásnak több milliót fizetnénk, nem vinné el a szemetet. Mert 'A' túl hamar meggazdagodna és nem lenne rászorítva az alacsony státuszú munkára; 'B' az igényei a magas jövedelemmel megnőnének, épp ezért nem akarná ellátni a munkáját. 

Konklúziót én nem tudok levonni. Ugyanolyan képmutató, magatehetetlen, önámító társadalom, jelenlegi látásmódom szerint, mint a legtöbb a Földön. Amíg kényelemben élnek, le fogják szarni igazából, és csak addig tudják ezeket mondani, amíg kényelemben élnek. Mert ha egyszer megszűnik ez a létforma, kibaszott drága lesz és szar az élet, ami mellett nem jut idő gondolkodni ilyen távoli dolgokon. Tehát addig is, nyugodjon meg mindenki ott a bal fenéken, itt sokat gondolnak arra, hogy ott az embert elnyomják, kevésért dolgoztatják, kihasználják, emberi jogait csorbítják. Szóval minden rendben, "érkezik a segítség".

Konklúzió Szonja részéről: Nagyon nehéz megfogalmazni olyan dolgot, hogy mit kéne tenni ehelyett, a jelenlegi helyzet helyett. Talán nem is tudok. "Fogyassz kevesebbet, fogyassz tudatosan" jelige egy megoldást takar. A kritikája az, hogy egyetlen ember vajmi keveset tud tenni azért, hogy változás történjen. "Ment oda és segíts Te is" megoldási javaslat több problémába is ütközik, kezdve a saját kényelmi zónád teljes elhagyásártól, amit az emberek nem akarnak vállalni, folytatva a segítendő hely kulturális és politikai pályanehezítésén át, befejezve a kritikával, miszerint egyedül így se túl sok mindent érhetsz el. Engem talán az zavar a leginkább, hogy nem akarják látni az összefüggést az életük és a harmadik világbéliek élete között. És az, hogy kettős mércével mérnek, mert az ő országuk ugyanolyan szar, mint Magyarország (ezt úgy értik, inkább hogy Magyarország ugyanolyan "szar" mint Finnország") és mennyire rossz helyzetben vannak egy részről, másik részről amint szóba kerülnek az említett harmadik világbéli problémák, az rögtön borzalmas és tarthatatlan. Akik Kelet-Európából migrálnak, mert éheznek, nem élnek meg, vagy nincs lehetőségük fejlődni (mit fejlődni, egyáltalán jövőre gondolni), azok csupán önnön "jobb létük" miatt mennek el (negatív konnotációban, mert elvándorolva nem segítik a hazájukat), akik viszont távolabbról, azok szegények, az élhetetlen körülmények elől menekülnek. Nem kérdőjelezem meg ezzel azt, hogy a terror, a háború kicsit hard-abb mint ami Kelet-Európában van, de fekete fehéren nézni  a világot szerintem értelmetlen. Mert ha úgy nézzük, mindenki a jobb élet reményében vándorol (Finnországból is) és javarészt azért hagyják el az országukat az emberek, mert valamiben hiányt éreznek, valamit élhetetlennek tartanak, valahol jobb reményekkel kecsegtetnek. Igazi konklúzióm tehát nincsen. Csupán az, hogy gondoljunk bele a rendszerbe, mielőtt vaktában ítélkezünk valami felett. Értem ezt jelen témára, értem országhatáron belüli problémára (nem kell messzire menni magyar példához: gondolok pl. a cigányokra, vagy ha agyonhasznált a téma, akkor pártunkra és kormányunkra), vagy perszonális kapcsolatok működésére.

Mulu szerint uncsivá tettem a témát ezzel a végére. Szerinte vagy fogadjuk el a világ működését és éljünk boldogul; vagy ne picsogjunk de tegyünk érte, hogy másnak is jobb legyen.

P. S. és Mulu
Most talán hiányoztok egy kicsit, mert mi tök jól elbeszélgetünk a témáról de lehetne izgibb is csoportosan...