Vorden. Valahol a kisvárosok "upper street"-je és egy "normál" város között félúton. Napfény, zöldellő gyep (esőt egyszer már láttunk is, de ettől függetlenül a gyep valahogy angol-zöld), mindenhol van bicikliseknek kijelölt rész és fazonra nyírt bokrok az ízlésesen és leginkább egyformán kialakított házak között. Van egy leheletnyi "belváros" a közepén, és mindenhol biciklisek. Nyugi, zen, kellemes kiszámítottság szagú levegő.

Elmentünk boltba. Itt úgy működik a dolog, mármint a hostunknál, hogy van egy pénztárca, benne egy bankkártya, és ha kell valami a boltból, megveszed. (Mindez az ételekre és italokra értendő, kivéve az alkohol.) Vagy felírod a listára, és aki legközelebb arra jár, az bevásárol mindenkinek. Nagyon nehéz megszoknunk azt, hogy mindegy mi legyen, ha meg akarod venni, akkor megteheted. Mindez egy kissé kaotikus hűtőhasználatot eredményes. Amikor lehet, hogy semmi nincs a frigóban, ami ehető. Vagy van, de nem tudod, hogy azt ki vette milyen szándékkal (aminek következtében képes megromlani mondjuk egy saláta), és van persze, hogy tele van három féle étellel, mert mindenki főzött és megmaradt belőlük egy pici. Közös vacsora van néha, olyankor aki főz, főz mindnekinek. (Ez a részünkről kicsit nehéz, mert Olasya és John vegetáriánus, (meg Sarhad, Nina és Adriel is), szóval ha főzök, akkor két féle étel kell legyen (vagy olyan csak zöldség, amit Mulu is megeszik).

Szóval elmentünk a boltba. Valamiért fixa ideám az árak, és a magyar viszonylatokhoz való hasonlítás. Egyértelműen drágább Hollandiában, mint otthon minden (és ez itt sem ennyire egyszerű. Rájöttem, hogy az eurót fejben leginkább 300 forintos áron váltom, ami egy pici csalás eredményez, és azt, hogy nem érzékelem olyan drágának a boltot. De a lényeg az, hogy kb. a finn árakhoz hasonló a holland ár, egy picit magasabb, de a zöldségek pl olcsóak, érthető módon). Legjobban a csirkemell filén merengtem el, mert 7euró kilója (és mivel hentespult nem volt, ez egy előre csomagolt aranyosság, és mint mindehol az ilyen, drága is), aztán Mulu emlékeztetett, hogy amúgy megvehetjük... Mielőtt elindultunk volna erre az egész workawayer dologra, nyáron nagyon Hollandiába akartam jönni, ezért minden fellelhető dolgot elolvastam és utána néztem az alapvető átaknak is. Az eredmény az, hogy kb. 50 euró a heti keret az étkezésre két embernek, és ez igazolódni látszik, úgy, hogy igyekszünk nagyon egészségesen táplálkozni és Mulu se eszk keveset... (Holland árak gyorstalpaló alul)

Külön pikantéria, hogy a boltban a kasszás srác megvárta, amíg felpakolunk a futószalagra. Aztán megkérdezte, hogy készen vagyunk-e, es csak utána ment a pittypitty. (Nem volt mögöttünk senki, ez igaz, de így se láttam még ilyet otthon.) Szóba is elegyedtünk ennek kapcsán, jelezve, hogy ez amúgy a mi országunkban ez a viselkedés nem megszokott. Megkérdezte, hogy honnan jöttünk. Válaszoltunk, hogy Magyarországról. Ááá - mondja -. Ott oroszul beszélnek, nem? Tisztáztuk, hogy amúgy nem... (bár ahova haladunk, még az is elképzelhető.)

Elmentünk biciklizni is nemrég. Mulunak a következőkben meg kell szerelnie egy picit a bicajokat, mert amivel mentünk, annak mindkettőnek laza volt a nyerge, és forgott össze-vissza. De hősiesen elértük az egyik szomszéd falut. (Vagy várost. Ezzel itt amúgy nem vagyok tisztába, hogy mi számít falunak vagy városnak.) Azért mondom, hogy hősiesen, mert Mulu nyivákolt, akarom mondani férfiasan a tudtomra adta, hogy amúgy rühell biciklizni, kényelmetlen az ülés, nem tudunk beszélgetni, megunta a nullkezes próbálkozást, értelmetlen az egész és különben is, legközelebb egyedül jövök. Szóval most megszereli nekem a bicikliket, és majd egyedül megyek kastély nézőbe. 

Ja, igen, kastély. A közelben nyolc darab van, de mint kiderült, ebből egy látogatható belülről, mert a többi lakott. De azt az egyet majd jól körbe fotózom, amint ráveszem Mulut egy újabb túrára (mert egyedül annyira azért nem akaródzik eltévednem). Amúgy a biciklizés itt egy jó sportnak tűnik, a varosban az út mindkét szélén van kijelölve sáv a bicikliseknek, a két falu között meg mindkét oldalt külön bicikli út. Az öreg nénitől kezdve az utolsó turistáig mindenki biciklizik, megkockáztatom hogy 60/40 az autó/kerékpár arány, amit eddig itt láttam.

Volt szó a hostról, az étkezésről, szabadidőről. Mi van még... Á! A munka amúgy jó. Annyiból áll, hogy a BnB-t kell takarítani. Van hat szoba, két konyha, egy folyosó és egy lépcső. Van egy kert is, néha fel kell seperni a makkokat és leveleket, de ez egy végtelen dolog, mert elég fás és erdős a terület.... Ezért az nem mindennapi dolog. Ha minden szobába új vendég jön minden nap, akkor 5-8 ember pár óra alatt végez az egész kitakarításával. Ha csak egy-ket szobát foglaltak, akkor van, aki szabadnapot kap, és a többiek se halnak meg. Ja, reggelit is csinálunk (lévén ott a breakfast a bed után), azt olyan 6-7 fele, de egyszerű, csak kiteszünk mindent. A poén az egészben csupán annyi, hogy Kalinát megszégyenítő tisztaságot kell vágni mindenhol, amit még én is kissé erőlködve érek el, Mulu viszont csípőből nem érzékeli a koszt úgy am Block... Szóval érdekes, de legfeljebb megtanulja, megszokja és hasznosan alkalmazza a későbbiekben is a takarítás képességet.

Azért írtam, hogy 5-8 ember dolgozik, mert jelenleg nem tudom, hogy hányan is vagyunk. Mert amikor megérkeztünk, velünk együtt lettünk 8-an workawayerek. Azóta, mivel az első hétvégén szükség volt minden szobára, nekünk meg nem volt több hely a padláson, az argentin pár valahova, egy baráthoz költözött és ott workawayerkednek. Mi meg megkaptuk a helyüket ezzel a lendülettel (a kép oldalt). Néha viszont jönnek és besegítenek itt is. A török sráccal is ugyan ez a helyzet, szintén elhagyta a padlás nevű játszóterünket és egy ismerősnél van. (Az ismerős és barát alatt a host ismerőseit értem, akik szinten hollandok, Vordenben.) Szóval öten maradtunk, Olesya es Johnny, meg mi ketten, a padláson és az ötödik, Rosi, pedig egy külön pici házban. Ő már két éve itt van, és a kis házat a párja, Paul készítette nekik a kertben. Paul amúgy építész, és nemsokára jön vissza, az egyik szobából kettőt csinálni. A padlást pedig lassan mi is elhagyjuk, mert télen annyira nem lesz meleg. Valószínűleg egy lakókocsit kapunk.

Amúgy, ahhoz képest, hogy a padláson nincsenek elválasztó falak, csak függönyök (kivéve a wc-t), egészen jó. Kicsit koli feeling (azért a zuhanyzó egy két személyes, masszázs fúvókás valami, aminek a kijelzőjét még nem mertem babrálni, mert túl bonyolultnak tűnik). Kicsit kaotikus, kicsit hirtelenjében kialakítottnak tűnik, de nagyon hangulatos. Ha pedig nem foglalt minden szoba, akkor a vendég szobákban alszunk, ha akarunk (ennek annyi a hátránya, hogy ha foglalás jön, akkor magunk után is ki kell takarítani, ugye).

Összeségébe véve jó a hely, nagyon igyekszem, hogy ne lovalljam bele magam a dologba úgy, mint Finnországban, hogy aztán ha bukta van, és "el kell hagyni a villát", akkor búúú (szomorú). És ugyan egy hét alatt nem ismertünk meg mindent és mindenkit, de nagyon nyitottak a hollandok. Grietoval Mulu már egymásra találtak, és megbeszélgették a világ gazdasági és morális dolgait, amíg én a lányokkal fafuztam (mármint ők, én nem). Az a lényeg, hogy Grieto szerint itt mindenkinek lehet véleménye, és nem bántódnak meg azon, ha különbözik ez az övéiktől. Sőt, szeretnek őszinték lenni, és ezt sokszor bunkóságnak érzékelik a külföldiek szerinte. Szóval egyenlőre idilli, Mulu-kompatibilis a környezet, és én se vagyok egy elnyomott, sanyarú sorsú nő, vagy, ha az is vagyok, hát c'est la vie, az én dolgom.

Kiegészítés és gyorstalpaló Hollandiáról: a minimálbér 1578 euró/hó, a kaja két embernek 50 euró/hét, a biztosítás 100 euró/fő/hó kb., a lakás bérlés meg 800 euró/hó-tól kezdődik kb., attól függően, hogy hol van (700 euró alatt szociális lakások vannak, amire igen hosszú a várólista). Persze lehetne finomítani a dolgot autóval és kisállattal, de ez az alap kb.).

Az ország szimpi, a mentalitásuk tökéletesen megfelelő, a host kellemesen elborult pár, a munka oké, a többi workawayer cuki, az IR diétám pedig egész könnyű tartani (vagyis egyenlőre kialakítani...).

P. S. 
Ez itt Matilda. Griedó "barátnője".
Ki fogom festeni.