Szia Mindenki!

Jelentem megérkeztünk, épségben és egészségben, kissé fáradtan. Volt 11 órás komp út, herevere Stockholmban, alvás a reptéren, sikeresen nem zuhantunk le (megint), megvolt az első trafic jam Hollandiában (senki nem dudál őrülten, csak mennek nyugodtan. Kicsit félelmetes.), aludtunk egy jó nagyot meg sétáltunk is (check the pictures).

A szállás úgy néz ki, mintha valakiben még mozogna az LSD trip, de próbálja vissza fogni, amúgy egy egész jó besorolású BnB-ről van szó, itt lehet meglesni (hollandul van, de a képek magukért beszélnek).

A hostunk egy szőke hölgy (Erika) és egy szemüveges barna hajú úr (Grieto), és nem mi vagyunk az egyetlen Workawayereik. Van egy pár Argentínából (Nina és Adriel); egy "multikulti" pár: orosz lány (Olesya) és angol férfi (Johnny); egy török srác (Serhat) és egy venezuelai lány (Rosi) - ők nem egy pár. Szóval velünk együtt nyolc főt számlál a társaság. Az első este össze is melegedtünk a török sráccal és az argentinokkal (megbeszéltük, hogy mindhárom ország viszonylag nagyon szar helyzetben van), és azt hiszem olyan csoda történt, ami nem sokszor: 5 ember, különböző országból a politikáról beszélgetett és nem fordult veszekedésbe a dolog (és Mulu is ott volt!). Sőt, nagyon jól éreztem magam, annak ellenére, hogy szomorú volt valahol a téma.

A szállásolásunk jelenleg érdekes, a padláson van kialakítva hely nekünk, workawayereknek. A hely kaotikus, itt koncentrálódik az LSD trip, Grieto ugyanis festeni szokott és a padláson vannak az állványok, festékek, félkész festmények, kb. ilyen hatása van. (Az egész házban Grieto festményei vannak, de van pár Erikától is.) Van egy kis konyha rész, fürdőszoba is van, és középen egy asztal, nappalinak kialakítva. Az szobák meg jobb híján különféle függöny-szerűségekkel vannak elkülönítve. (Ez elsőre roppant kellemetlennek tűnt, de a többiek szerint viselhető, még tetszik is nekik.) Mi még nem próbáltuk ki, ugyanis a padlás jelenleg tele van (olyan szinten, hogy Rosi is egy hátsó házrészben lakik, amit még nem láttunk), szóval mi a foglalható szobákban lakunk. Amúgy mindenki más is ezekben alszik, ha nincs vendég éppen, szóval a padlás amolyan szekrényként funkcionál. (Ha persze vendég van, akkor nincs mit tenni, a padláson kell lenni, az intim dolgokat meg... hát megoldják így.) Mindenesetre jelenleg nomádként élünk pár napig, aztán elvileg valahogy megoldódik a túlzsúfoltság.

A munka része pedig a szálláshely tisztántartásában van. Valaki reggelit csinál (hogy a "Breakfast" része is teljesüljön, ne csak a "Bed"), ha a vendég elhagyta a szobát, akkor egy gyors takarítás, és eddig ennyit láttunk. Valamit elvileg építeni fogunk, de egyikünk se tudja pontosan, hogy mit. Nem azért, mert a host titkolózik, hanem még szerintem ők se tudják a dolgot teljesen. Amúgy imádnivalóak Erikáék. Egy az egyben látszik, hogy az ő LSD tripjük a ház, kicsit őrült, kicsit túl aktív, de leginkább szabad mentalitás árad belőlük. Tanulva a finn tapasztalatból, az első nap leültünk, hogy elmeséljük magunkat, és olyan természetességgel fogadták az összes előzőleg problémás pontjainkat, amit nem hittem volna. Mesélte Erika, hogy jelenleg is nagyon sokféle workawayerük van, valaki hangos és impulzív, van, aki csendes, és nem mutatja az érzelmeit, van, aki régebb óta van itt, van aki nem, de az az elméletük, hogy mindenki legyen önmaga. Imádom. Aztán persze a másik dolog, hogy leginkább a többi workawayerrel vagyunk és beszélgetünk, nem velük, szóval szerintem tényleg nem fog felmerülni hasonló a finnekkel való "no matching"-hez. 

Elmentünk sétálni is. Vorden egy kb. 8.000-es lélekszámú kisváros/falu, igazából körülbelül Szikszóhoz lehet hasonlítani méretben. De ennél többen nem. Amikor szálltunk lefelé a géppel, már akkor láttuk, hogy Hollandia rendezett, leginkább kocka alakú szántóföldekből áll, és ez a rendszerezés közelebbről is látszik. Látszik az egyforma típusú házakban, az egyformán pontosra nyírt bokrokban, az egyforma kis előkertekben, abban, hogy mindenből süt a tervezettség, egyfajta minimalizmus és aranyos kisvárosi lét. Valakinek biztos őrjítő lehet, de én azt hiszem pár pillanat alatt eldöntöttem, hogy imádom. Amolyan "minden nagyon szép, minden nagyon jó, mindennel meg vagyok elégedve" érzésű kisváros Vorden. Kifejezetten érdekelne, milyenek ezek a házak belülről, ha a hostunknak ilyen látomásos berendezése van (és kívülről semmi feltűnő nincs amúgy).

Egyenlőre tehát egy nagyon különleges élmény a ház, a közösség és úgy minden, a későbbiekben meglátjuk, hogy mi lesz, de borzalmasan cuki jelenleg minden. Talán majd leveszem a rózsaszín szemüvegem...

P. S. 
Mr. X-ben előbb jutott eszembe Platón tanára, mint Mulunak.
Vagy ő öregszik, vagy én leszek zseni, ez majd kiderül