Szia Mindenki!

Mától nem lesz minden napról üzenet, mert elég macera, és a mai nap után rájöttem, hogy ehhez még fáradt is vagyok.

Szóval csak röviden.

Két néninek definiálható hölgynél vagyunk, akik testvérek, és egy Turkutól délre lévő szigeten laknak, Nauvo városától nem messze, és akik közül ma az egyikkel voltunk szinte végig. Enni kapunk, köszönöm Nagyi, a kérdést. Reggel elmentünk a sziget távolabbi szélére, közben gombát szedtünk (Igen, tudom, Mulu és a gomba... távolról nem volt gond), illetve csak Anka (az idősebb nővér, 68 éves de olyan fitt hogy simán lealázott mindkettőnket, amikor a part menti sziklákra másztunk...) szedett gombát, én nem akarom megmérgezni magunkat. Találkoztunk három bogyófélével, egy lilával, egy pirossal és egy sárgával. Ebből sikerült beazonosítanunk egyet magyarul, az áfonyát (segítek, a lila volt az). A másik kettőről már tudjuk, hogy nem mérgező, de hogy mi lehet, arról igazából fogalmunk sincs.

A sziget élővilága amúgy félig hasonlít a Magyarországira. Vargánya, fenyő, boróka, kamilla ami nem kamilla, a legtöbb fűféle ismerős otthonról, de van, amit ritkán, vagy inkább soha se láttam még. Ez persze önhibámból is adódhat... Az állatvilág nem számottevő, nincs ami megegyen minket ha elkóborolunk, nincs medve és farkas a szigeten, hiúz talán lehet, de az fél az embertől, nyuszi biztos van, mert láttam a bogyóit, illetve Finnország egész területén három kígyó fordul elő, amiből egy "nem olyan egészséges ha megharap", Anka szavaival élve, (a másik egy kobraféle, a harmadik meg nem is kígyó hanem lábatlan gyík) de alapvetően ezek is félősek, amellett hogy ne barátkozzunk nagyon velük, ők is menekülni fognak előlünk. Ezen kívül kullancs van, amire figyelni érdemes. A népesség a közelben gyors fejszámítás után 21 főre rúg, velünk  pedig 23 főre nőtt a környék populációja. Nauvo/Nagu városában se élnek túl sokan, az egész szigeten kb 800 fő él.

A házban, ahol vagyunk, egy BnB Hostel működik(régen iskolaként funkcionált), nyári szezonban, jelenleg nem üzemel, az egyik vendégszobában vagyunk. Két emeletet számoltam a földszint felett, van két kutya, házőrzők gyöngye mindkettő, ránk se mernek nézni és futnak fel az emeletre. Két macska is van, akik közül az egyik szintén félős, a másik egy hatalmas szürke bundás jószág, vele sikerült megismerkedni. A kert nagy, összességébe véve rendezett, és mindennek olyan aranyos, régies és otthonos a berendezés, összeségébe véve olyan, amire leginkább a cuki jelzőt tudom használni és még Mulunak is tetszik. És van egy saját szaunájuk egy melléképületben. A posta az utca elejére kitett postaládasorba érkezik, ez érdekes, de mivel a miénk a legelső ház az utcában, ahhoz se kell sokat sétálni.

Gombászás közben kilyukadtunk a 2 kilométerre lévő tengerparthoz, ahol rövid gondolkodás után úsztunk egyet a Balti-tengerben. A táj amúgy gyönyörű, nemsokára képeket is igyekszünk mutatni. Rengeteg sziget látszik a közelben, de úgy, hogy az idén kb. először úsztam, a megközelítésére tett kísérlet után rájöttem, hogy messzebb van, mint hinnénk. Majd legközelebb. Vissza sétáltunk a házhoz, ebéd, délután Mulu fát vágott, amivel a szaunát lehet fűteni, én pedig kipakoltam és segítettem neki. Kb. 2 óra után szólt Anka, hogy nem mindent így kéne, ahogy csináltuk, de semmi baj. Majd holnap kijavítjuk. Aztán elindultunk a kikötőjük felé (ami egy aranyos stég), 150 méterre a reggelivel ellentétes irányba (az utcában meg láttunk pár házat, amihez 3 család tartozik, azt nem tudjuk, végül is ők beleszámímtanak-e a látóhatáron belüli 21 főbe...). Itt is úsztunk a tengerben, bár sokkal hidegebbnek tűnt, mint délben, ami elvileg nem lehetséges. Ezután csak beszélgettünk, este megérkezett a fiatalabb nővér is, mindenki örvendezett, és este kilenckor már alszunk is. Vagy megöregedtünk, vagy igazából hosszabb nap volt mint éreztük.

P. S.
Amúgy hidegebb van pár fokkal, de a Balti-tenger még így is király