Szia Mindenki!

A sziget csodás, Finnország árai nem magasak, és túllendültünk a felháborító finn hozzáálláson, amivel minden működik, és rájöttem, hogy még nem beszéltünk arról, milyen is workawayer-nek lenni.

Nos, aki esetleg nem vette a fáradtságot hogy utána nézzen, mi is ez (és nem mondtuk el személyesen valamilyen alkohol mellett): a workaway annyit tesz, hogy heti maximum 5 napot, napi max. 5 óra, az oldalon előre jelzett tevékenységkörbe tartozó munkáért biztosítanak ellátást, szállást, netet, és hasonló dolgokat, amire szükséged van. (Az oldalon amúgy érdemes a leírást mindenhol megnézni, mert van, ahol kevesebbet, vagy többet is tartalmaz a dolog, pl. fizetnek is érte, vagy pl. a kontinentális reggeli fogásait biztosítják egész nap; de mi olyat kerestünk, ami a fenti heti 25 óra+all inclusive típusú fogadóhely.) Tehát a workaway egyfajta önkéntességet tesz, és azért más mégis, mint ha otthon csinálnád, mert:
-megismerkedsz más országgal, más kultúrával (nem csak antropológusoknak ajánlott terepmunka)
- világot látsz és tapasztalatot szerzel (pl. arról, hogy túléled, ha full idegen országban egyedül vagy. Vagy arról, hogy meg tudod csinálni és nem is félelmetes. Csak mondtam)
- gasztronómiai élmény (tudom, hogy ez beletartozik a kultúrába, de külön kiemelném, mert szeretek főzni :D )
- beleírhatod az önéletrajzodba (és még jól is mutat)
- nem csak a magyar példát fogod ismerni pl. az országműködés szempontjából
- ha emigrálni akarsz, tökéletes feltérképezési, ismeretszerzési, ismerősi kör alakítási és egyéb lehetőség minimális kockázattal (ezt is csak mondom, nem mint ha mi ilyenen gondolkoznánk…)

A buktatói:
- az utazást magadnak állod (és ha helyben vagy, de mennél valahova, akkor is, ha csak nem adnak alád autót)
- ahogy azt is, ha valami pluszra van szükséged, és nem olyan jófejek a szállásadók, hogy megveszik neked.
- az egészségügy fizetős. Vagy fizeted a magyar TB-d (7230Ft/hó, ami sürgős eseteken kívül nem sokra alkalmas amúgy), vagy biztosítást kötsz (érdemes a fogadóország, a munkakör és a pénztárcád szerint utána nézni a lehetőségeket), vagy fizeted a fogadóországban valamilyen módon a biztosítást (ebben az esetben meg be kell jelentened otthon egy formanyomtatványban).
- a buktatók közé sorolom, de nem személyes alapon: ha nem tetszik az előzetes feltérképezés ellenére az ország, a szállásadó, a környezet, hazamész. De inkább keresel másik fogadót.

Tehát kerestünk, feltérképeztünk, kommunikáltunk (természetesen angolul) a két hölggyel (róluk később), utaztunk, és most itt vagyunk. Az eredetileg heti 25 óra munkát aszerint teljesítjük alul vagy túl, hogy honnan nézzük a dolgot. Ha belevesszük az időt, amit a két nővel töltünk, ha belevesszük a megterítést-asztal elpakolást és magunk után takarítást, akkor bőven túllépjük a 25 órát. Ha belevesszük a két munka közötti szüneteket, akkor is (ami azért kellemetlen, mert nem egy meghatározott munkaidő van, ami után azt csinálsz amit akarsz, hanem telesen kiszámíthatatlan és emellett lassan folyó a munkavégzés). Ha viszont azt nézzük, hogy a tisztán munkával töltött idő mennyi, akkor kb. napi 3.5-4 órában meghatározható. És mit is csinálunk pontosan? Fát vágunk, füvet nyírunk, néha főzünk, talicskát javítunk, takarítunk, szauna falat toldozunk, házfalat javítunk. Ezen kívül autózunk, várost nézünk, beszélgetünk, gombászunk az erdőben (igazából csak sétálunk amíg Anka szedi a gombát), és próbáljuk megtudakolni, hogy néha mit kéne csinálnunk, mert amúgy ha nem kérdezzük meg, szerintem sokkal kevesebb dolgot csinálnánk….

A két hölgyet, akinél lakunk, Ankának (68, nyugdíjas és amúgy Marjatta a neve) és Raijának (65, nővérként dolgozik és ez a valódi neve is) hívják, egy testvérpár négy háziállattal (amiből három amúgy haszontalan) és egy hatalmas házban laknak, hatalmas kerttel. (Amikor azt mondom, hogy hatalmas, akkor tényleg hatalmasra gondolok. Mulu fogalmazása szerint kurva nagy és szorozd meg kettővel). A ház régen egy iskola volt, ennél fogva a konyhája két konyhát tesz ki (elrenedezésében is), az ebédlője is, a nappali akkora mint a konyha és étkező együtt, emellett a földszinten van három szoba, egy előtér, egy lépcsőház, elválasztva egy kisebb folyosó, amiről három szoba nyílik – ez a Bed and Breakfast szobái gyakorlatilag, három vécé (férfi, női és egy a három szobánál) és három kisebb tároló; és egy külön lakrész ennek a harmadán saccolva olyan 150-180 négyzetméter alapon, plusz 2 emelettel (ami igaz, hogy nem az egész alapterületen emelkedik és az elosztása is kuszább, mint a földszinten) és egy pincével. Ehhez mérten a kert is kicsit hatalmas, van kisház a fának, szerszámoknak és a szaunának, van focikapu, hinták, 2 grill placc, kiskert, üvegház (kicsit szelel), meg egy hatalmas szikla (olyan fél háznyi alapterületű kb., de csak egy része tartozik a telekhez). Az egész hangulata kicsit ódon, enyhén eklektikus (tiszta faborítás és modern vonalak), tele apróságokkal (pl. bordásfal vagy egy hatalmas szövőszék), mindent összevetve kedves, a terület miatt nem hangsúlyosan zsúfolt ház (bár lehetne kedvezőbb belső elrendezés, de azt majd megoldom télen). Az állatokra azt mondtam hogy haszontalanok, nos ez két kutyát jelent (Perti és Marta), akik a leglassabb mozdulatokra két hét után is fejvesztve menekülnek (Romániából mentette meg őket Raija, nem a legjobb körülmények közül, szóval érthető a félősségük, csak éppen házőrzőnek pocsékok). Leginkább Raija mellett vannak, de az asztal védelmének takarásában barátkoznak a lábakkal is, ha mozdulatlan vagy. Van két cica is, akik nem nagyon szívlelik egymást, így megtartják az egy emelet távolságot. Az emeleti cica, Stella, érdekes jószág, amíg megközelíted, addig fél, ám amint hozzáértél dorombol és szereti ha a fejét simogatod. Ha húsz centit arrébb mész, megint fél tőled. A földszinti cica, Mio, az uralkodóbb közülük és a szociálisabb is, kb. normális macskaként működik: kényes, dorombol, oda megy hozzád ha kedve tartja, kijárkál és alapvetően független – vacsoraidőig.

A házigazdákról személyleírást még nem nagyon tudok mondani. Kedvesek, alapvetően nyitottak eddig, bár Anka jelenleg úgy érzi, hogy minden fiatal azt gondolja hogy okosabb (nem értettünk egyet a demokrácia, Magyarország, terrorizmus és politika vonalán), és ő az, aki kettejük közül az intenzívebb vélemény-formálással rendelkezik. Raija csendesebb, ha együtt vannak, ha távol vannak egymástól, akkor ő is beszédes. Beszélgetünk a magyar-finn különbségekről, az országok sajátosságáról, tervekről, vállalkozásról, ételekről.

És ha már ételek: igen anyu, eszünk rendesen. A finn ízvilág kicsit natúrabb fűszerekkel dolgozik, leginkább a hagyma-só-fehérbors vonalán, krumpliból és halból sok van, tehát krumplis-halas ételeik vannak, ezen kívül gomba (igen, tudom. Mulunak pont jó helyen vagyunk), zab, árpa, nem túl sok zöldség. Ez kiegészül itt Curry-vel és paprikával (igen, olyan paprikával. Van magyar családi ismerősük), vadhússal, még több hallal, laktóz mentes tejjel és a boltok multikulturális ételei miatt minden egyébbel, mint otthon. A reggeli zabkása (mint az angol poridge. Sósa, vajjal!) és kenyér, az ebéd és vacsora logikájára nem jöttünk rá:  13:00 körül tea és kenyér vagy ebéd, 16:00 körül ebédszerűség vagy tea és kenyér, és 19:00 körül vacsora (vagy ebédre főtt étel, vagy hideg dolog, vagy vacsorára főtt egyéb), szóval az étkezés kaotikus az általános reggeli-ebéd-vacsora szentháromságához, de minőségben nem rosszabb.

Szóval tényleg jól vagyunk alapvetően. Vagy itt maradunk huzamosabb ideig, vagy nem. De én nagyon szeretném megnézni az aurora borealis-t (itt túl délen vagyunk, északra kell utaznunk hozzá még innen is, hogy lássuk…), és a telet amikor befagy a tenger és lehet rajta korcsolyázni. Plusz a szauna őszi időben is király dolog,de kipróblnám télen is, amikor kint mínusz van, bent meg 60 fokban gőzölögsz....

P. S.
Belegondoltatok már, hogy milyen elveszett az ember net nélkül?
Én is. Aztán szóltam Mulunak, hogy indítsa újra a routert...