Szia Mindenki!

Tampere, helyi idő szerint 21:43.

A Finnországba való érkezés meghozta az izgalmat,  amit egész eddig nem éreztem. Az Aszalóról való indulástól számított 24 órában, míg a felszállásig értünk (a reptér mini-izgalmain kívül) semmi erősebb érzelem nem volt bennem, legfeljebb egy minimális aggodalom az agóniám miatt.

De megérkeztünk!

Egy icipici reptéren landoltunk (egyetlen repülőként érkeztünk, maximum 80 utassal, akik közül akik cosmagot adtunk fel simán elfértünk kényelmesen egy kb. 6x10 méteres váróban, a kijáratig tartó út pedig maximum 3 méter volt), Tamere közelében, a buszunkat lekéstük, a csomagkiadás megakadt, mert elromlott a csomagkiadó, és mégis olyan nyugodt és jó hangulatunk volt, amit ritkán tapasztalok (főleg ha egy idegen országban ez azt jelenti, hogy fogalmunk sincsen hogy jutunk el a buszcsatlakozásig, ami tovább visz). A probléma végül megoldódott, nem gyors, ám hatékony módon, egy ajtó kinyílt és pár finn úriember kettesével kihozta a csomagokat, majd a légitársaság busza háromszoros áron bevitt a városba (miután közölte hogy csak egy megálló van, és az nem a buszpályaudvar, ahova mi igyekszünk. Nem is a vasútállomás.)

A várakozás közben találkoztunk két magyar lánnyal, az egyikük tíz éve él itt, a másik pedig orvostanhallgató és gyakorlatra érkezett az országba, és mintha a levegővétel természetességével jött volna a segítőkészség és kedvesség, mindenki részéről, a legapróbb dolgokban is. Végül egy harmadik, szintén magyar férfi igazított útba, és kísért el minket a buszpályaudvarra, ami még csak útba se eset neki. otthon erre az lenne az általános reakció, hogy " mit akar?! meg akar ölni! ellopja a vesém egy sikátorban! de legalább kirabol!...". Itt pedig a legnagyobb természetességgel vette az úriember (maga is huzamosabb ideje él itt a családjával), miután hallotta az értekezésünket a buszon az útba igazodás bonyodalmáról, hogy segít nekünk, ha megteheti. Az itt élő magyarok elmondása szerint ez természetes. Szokjunk hozzá. A segítőkész férfi is ezért utazott ki a családjával, illetve azért, mert "Finnország - jó értelembe véve - unalmas. Hogy miért? Mert itt minden működik." Számomra ez volt a nap mondata.

Tampere mellesleg szép, kisvároshoz létére Budapest belvárosával vetekszik, mind az épületek, a modernség és a legtisztább utcák rendezettségében, így elég megnyerő így este, majd' tíz órakor. Budapesttel ellentétben viszont kevés ember van kint az utcán, ám a közeli pizzázóban van élet, és éjjel-nappali bolt is van (utóbbi megmentő volt, és egy üveg víz is csak másfél euró). Biztos furcsa jelenség lehetünk a szinte kihalt buszpályaudvaron ülve, vasárnap este egy sállal a fejemen, erősen hasonlítva egy arab nőre, Mulu meg jellegzetes arcával és hangerejével, melegítő felsős "gopnik" stílusban. Néha buszok érkeznek, akkor pár percre feléled a hely, emberek sietnek tova, majd pár perc múlva elhal minden. Ha megérkezik a buszunk, majd mi is felszállunk, és hajnal egy fele megérkezünk Turkuba.

Mulu gondolatán elindulva, itt vajon milyen lenne, ha elkiabálná magam (főleg az említett kinézettel), hogy allahu akbar?

P. S.
Amúgy leginkább gyávaságból, de nem tettem meg...