Itt Mulu!

Mikor jöttünk, én már eldöntöttem, hogy el akarok veszni egyszer a szigeten. Mi fasza lehet már a büdös semmi közepén elveszni (egy szigeten) és hazatalálni.

Ehhez képest, ha nővel megy az ember: iránytű, két palack víz, pogácsa, törölköző, váltásruha, wc papír. (Nem mondom, h nem volt olyan, ami jó h nálunk leledzett, de na, ez így nem olyan kalandos.) Először is felvetettem, h kezdjünk el barangolni az erdőben, de nem, a sziget végéig elmentünk az úton. A kedves persze unatkozott. Érthető hát ki a fasz ne unatkozna egy betonutat követve. Mondjuk én nézelődtem és szerintem tök szép volt. Elértük majd balra befordultunk a francba az erdőbe, itt jön az érdekes rész. Hát gyerekek, ez valami istentelen szép hely. Mikor a repcsiből néztük is, fel voltam cuppanva az üvegre, de most, áh. A napfény nem hatolt át a tűlevelek között. Az avar akkora volt, hogy nem tudtuk, mekkorát fog süppedni alattunk. Bokor 1 szál se, páfrány, fenyő, páfrány, fenyő, páfrány, fenyő... Egy kifotózott térképrészlettel és egy iránytű appal lőttem be az irányokat, a google maps baszott működni. Először a tengert akartuk megnézni Nauvo-nál. Hát persze h vki odaépítkezett. Bemehettünk volna, free walking van a szigeten, de nem akartam kockáztatni pár gramm ólmot. Mindegy, 3 tó van a szigeten úgy voltunk vele, h becserkésszük őket, úgyhogy megcéloztuk az elsőt. Fasza minden de mire megközelítettem volna, ilyen iszapos föld volt, v mi a franc, úgyh eljöttünk és elkezdtünk barkochbázni. Aztán egy nagy emelkedő jött, és egy hatalmas szikla-rét, v nem tom mi a fene tárult elénk. Kb. 500x200 méteren csak sziklák, benőtt mohával, fenyők az avarból kinőve, nagyon gangsztán nézett ki. A második tóba beledőlt egy nagy fenyő, de nem tudtuk megmászni. Szonja csirke volt, nekem meg csúszott a cipőtalpam. Ezután visszatértünk egy másik útra, és hazagyalogoltunk volna, de Szonja gombákat fotózott, meg 1 nőci mondta h ne arra menjünk az erdős úton amerre megyünk, hanem egy másik csapáson aminek az erdő közepén vége volt. Szal király volt. Megtettünk v 20-22 km-et. Az erdőben látszott meg igazán, mennyire szar itt a talaj: szürke, homokos és köves. Mint otthon a gyerekhomokozó a földön, szörnyű, semmit nem nevelnék itt. A Balti-tengernél is megálltunk és belegondoltam, mi fasza lenne egy mangalica farm itt valahol, járnák az erdőt meg stuff.

Am jól érzem magam, nem tudok olyan olvasmányos lenni mint Szonja szorri, A Per-kel-le nagyon megy, meg a Vit-tu is. Lassan regisztrálni fogjuk magunkat a hatóságoknál, hátha jön vmi segíj! De nem alap dolog h kötelező. Egy előtetőt építgetek éppen, meg 1 furikot javítanék, ami annyira rozsdás. h nem lehet szétszedni, hát hihetetlen geci. Lassan a szaunát is meg kell csinálnom, a szerszámokat nemrég rendszereztem, easy tipik bölcsész munkák.

Új országhoz új haj, de még mindig:
Mulu

Szonja kiegészítő jegyzetei:

Persze, hogy unatkoztam a hat kilométeres betonúton, amikor „nézd, Szívem, ott a kanyar” és egy óra múlva el is éred a kanyart. Aztán bementünk az erdőbe, onnantól izgi volt, főleg azért mert a terep felém amin áthaladtunk, biztos hogy vagy egy éve nem ment senki (vagy nem úgy nézett ki, mint ha arra járt volna bárki BÁRMIKOR is...).

A kifotózott térképrészlet és iránytűs helymeghatározás nagyon macsós volt, bár szerintem nekem is ment volna ha odaenged a kedves a telefonjához... :D

Amúgy, tényleg van egy megállapodás, hogy oda mész bárki területén, ahova akarsz, ha távol maradsz az autótól és hasonló, de ettől még valahogy nem megszokott számunkra a dolog. Amikor pl. az erdőből random kiértünk valaki hátsókertjében, és hiába kiabáltuk, sehol senki, hát persze hogy végig trappoltunk a telken (felfedezve az első pacit a szigeten *-*), és nagyon reménykedve hogy senki nem fog ránk uszítani kutyát. De itt a kutyát se érdekli ha valahol mászkálsz, nagyon kis nyugis.

Úúúúú, megtaláltuk Finnország első rozzant járművét! Valami régi busz lehetett, és egy horgászplacc mellett állt, enyhén elhagyatottan, Maja biztos értékelte volna, így fényképet is érdemelt végül.

Á, ja igen, a kidőlt fa, amire fel akartunk mászni, hát, Mulu béna volt, én meg féltettem a nadrágom :P

Azért indultunk, hogy majd ma is fürdünk a Balti-tengerben, ehelyett megnéztük a tengert meg három tavat és csak itthon a zuhanyzóban kerültünk testközelbe is a vízzel. 

Ahogy lemegy a nap, nagyon szép az ég, és csendesen besunnyog a háttérbe a köd, ami ahogy sötétedik, egyre több teret nyer... Megvan a maga szépsége, és gyönyörű csak úgy magába, de szerintem, ha egyedül lennénk ebben a hatalmas házban (ami néha recseg, vagy csak a kutyák járkálnak az emeleten, nem tudom eldönteni), a távolban semmi, és kúszik a köd... hát, leginkább Walking dead-es hangulatot kölcsönöz a tájnak, szóval inkább bekuckóznék a takaró alá és gyorsan aludnék (mert ha a takaró alatt van a lábad, nem kapja el a szörny! Örök igazság :D )

P. S. 
Még mindig szenvedek azzal, hogy képeket mutassak nektek, valahogy nem akar működni a dolog, sorry...